Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében

25 szokon 300, hegyvidéken 100 méternél ne legyenek kisebbek. Az emelkedés síkpályán 40

0/

o

o hegyi pályán 60°/

0

0-nél nagyobb ne legyen. A legkisebb útburkolatszélesség 6-0 méter, 1—1 méteres padkával. Az út burkolata ott, ahol a forgalmi terhelés indokolja, állandó jellegű legyen ; a pormentesség mindenkor biztosítandó. Az utak mentén a nemzetközi egyezményeknek megfelelő jelzések helyezendők el. Nemzetgazdasági szempontból rá kell itt mutatnom arra a jelentőségre, amely az útburkolati anyagok megválasztásában rejlik. Nagyon fontosnak tartom, hogy az útburkoló anyagok lehetően hazai eredetűek legyenek és, hogy külföldi eredetű burkoló anyag legfeljebb csak nyers állapotban hozassék be. Ez a körülmény lényegesen emeli a betónutak létesítésének fontosságát az állami utak újjáépítése során. A nálunk még nagyméretű szekérforgalom és hazánk szélsőséges éghajlati viszonyai — amely a téli —30°-tól a nyári -(- 50°-ig emelkedhet — a betonburkolat alkalmazását indokolttá teszik. Mód kínálkozik tehát arra, hogy hazai cementünkből, a magyar andezitből és bazaltból, valamint dunai kavicsunkból és homokunkból a mi közúti forgalmunk igényeit legjobban kielégítő burkolatot készítsünk. A betonút gazdaságos, mert közvetlenül a földre helyezhető ; kőben szegény Alföldünkön ez nagyjelentőségű. Gondos munkával 300 kg/m

3 portlandcement adagolás esetén 350 kg-os betonnal egyenértékű burkolat gyártható ; ez azért fontos, mert az úton a nagy nyomószilárdság nem használható ki, hanem inkább a koptatóhúzó- és ütőszilárdság, továbbá a kis vízfelvevőképesség van előtérben. Fenntartás tekintetében a betonút gazdaságos. Kétrétegű beton kisebb értékű, mint az egyrétegű. A beton vasalása mellőzhető. Hosszhézagra feltétlenül szükség van ; a kereszthézagok távolsága legfeljebb 15 méter legyen. így a keresztrepedések száma csökkenni fog. Az országos közúti hálózat kialakítása. A magyar közúti hálózatnak van 2200 kilométer törvényhatósági és 550 kilométer egyéb kiépítetlen közútja. 921 magyar községnek még egyáltalán nincs kiépített útja. Hogy az utak hiánya mit jelent a mezőgazdasági termékek értékesítése szempontjából, azt külön magyaráznom fölösleges. Meg kell találni azt a megoldást, amely a mai gazdasági helyzetünkben lehetővé teszi úthálózatunk eme hiányának gyors kiküszöbölését. Az Alföldünkön bőven és nagyon sok helyen található agyag és homok keverékéből kevés bitumennel átlagos 1500 pengő költséggel egy kilométer javított földút készíthető ; az úthiány enyhítése tehát viszonylag kevés költséggel elérhető volna. Úthálózatunk kiegészítését úgy a mezőgazdaság, mint hazánk világforgalmi jelentőségére való tekintettel a következőképen tartom megoldandónak. (Lásd az 5. ábrát.) 1. Mint nemzetközi főútvonalak volnának kiépítendők : a Győr—Csorna—Sopron—magyar-osztrák országhatár (Bécsújhely felé), a Székesfehérvár—Veszprém—Devecser—Vasvár—Körmend és Keszthely—Tűrje—Vasvár—Körmend— magyar-osztrák országhatár (Grác felé), a Balatonszentgyörgy—Nagykanizsa—