Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : Dr. techn. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Korbély József : A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. 257 oldal, 39 rajzzal és 12 táblázattal. Korbély József a kilenc évtized előtt megindult Tiszaszabályozásról adott részletes és összefoglaló ismertetést. A nagytudású szerző közel félszázad óta foglalkozik a szabályozás és ármentesítés ügyeivel, ami már előre is biztosította a széleskörű tárgyismeretet. Ha könyvét tanulmányozzuk, meg kell állapítanunk, hogy akár annak történeti részét, akár az egyes műszaki vonatkozású részletkérdéseket illetőleg, a szerző minden tekintetben a legkiválóbbat nyújtja és műve valóban alkalmas arra, hogy a kérdés iránt érdeklődő a Tiszaszabályozás bármely részletére vonatkozóan szakszerű felvilágosítást szerezhessen. Az I. fejezet a Tiszavölgy ármentesítésének rövid történetét és a társulatok munkájának összefoglalását adja, s ezzel összhangban utóbbiak pénzügyi helyzetéről és a műszaki ártérfejlesztésről is megemlékezik. A II. fejezet a Tisza vízjárásáról szól. Ezzel kapcsolatban részletesen ismerteti a fő- és mellékfolyók vízgyűjtőjének domborzatát, földtani és éghajlati viszonyait. Továbbá a Tisza medrét jellemző adatokat, az azokban a szabályozás következtében beállott változásokat, a csapadék szerepét, a lefolyási viszonyokat és a folyó legnagyobb és legkisebb vízhozamait tárgyalja. A III. fejezet a folyó hossz-szelvényét ismerteti, majd értékes összefoglalást ad az árhullámok előhaladásáról, ezek találkozásáról, az árhullám alakváltozásá-ól és az árvizek tározódásáról. Befejezésül a főfolyó és a mellékvízfolyások vízhozományából történő vízmennyiségmeghatározással foglalkozik. A IV. fejezet a Tisza árvizeinek van szentelve. Részletesen foglalkozik az egyes kivételes magasságú árvizekkel, az árvízszintet befolyásoló jégtorlódásokkal és a várható legmagasabb árvízszín kérdésével. Az V. fejezet a tiszai védőgátakat és azoknak fejlődését ismerteti. Az általuk okozott duzzasztásról, az átvágásokról és a tiszai gátrendszer következtében szükségessé vált bel- és külvízlevezetésről szóló fejtegetések egészítik ki a gátakra vonatkozókat. A VI. fejezet az árvízjelzést tárgyalja. Az előrejelzés általános elveinek összefoglalása után Korbély a Tisza fontosabb vízmérceállomásaira vonatkozó előrejelzést külön-külön és számos példán mutatja be. Ez a fejezet azoknak a vizimérnököknek, akik hivatásuknál fogva nem foglalkoznak vízrajzi tanulmányokkal, egyszerű és világos magyarázatot ad a tiszai árvízjelzés kérdéséről és ezért a kitűnő szerzőnek a magunk részéről is elismeréssel adózunk. A VII. és VIII. fejezet a mederalakulás mikéntjére, a partok biztosítására, a kisvízi msder szabályozására s ezzel egybefüggően a tiszai hajózóút megjavítására vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. E kiterjedt kérdéscsoport részletesebb tárgyalást is megérdemelt volna ; ennek ellenére is sikerült a szerzőnek rövid összefoglalásban a lényeget adni. A X. fejezet — amely inkább az általános vízrajzi leírást adó II. fejezetbe lett volna illesztendő — röviden foglalkozik a Tisza folyó hordalékával. A IX. fejezet a tiszavölgyi öntözések történetéről számol be, míg a XI. a halászattal és a halastavakkal foglalkozik, mint olyanokkal, amelyek a folyó szabályozása és az ármentesítés következtében váltak lehetségesekké. Mint közismert, a Tisza völgyében még van néhány öblözet, amelyek ármentesítése még nem történt meg. Ezek legnagyobbja a 70.000 kat. holdas borsodi nyilt ártér, amelynek töltésezése