Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében
23 Az átlagos árkülönbség viziút és vasút között q-kint 2 P 55 f. Magyarország búzatermése 1929-ben a statisztikai adatok szerint kereken 20-5 millió q volt. Ebből Bécsen át az alföldi magyar búzából kereken 1,500,000 q került nyugat felé kivitelre. Ez a mennyiség megszorozva a 2-55 P-ős fuvardíjkülönbözettel, csak a búzára 3,825,000 P ártöbletet eredményezett volna a magyar gazda javára. Tehát egyik fő kiviteli terményünk egymaga évente több mint 5%-os közvetett hasznát biztosítja a Duna-Tisza közötti hajózócsatorna 75 millió pengős beruházásának. Ez a példa nyilvánvalóan igazolhatja a tervezett viziút nagy előnyeit a mezőgazdasági termelés szempontjából. A magyar közúti hálózat kialakulása. A szerves magyar közlekedési hálózat megteremtésével először a „legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István foglalkozott. Száz év előtti terveiből, mint nagyszabású közút csak az Alduna szikláiba vájt Széchenyi-út valósulhatott meg. Közel húszesztendős szünet multán, a magyar-osztrák kiegyezés után kezdődött a magyar közúti hálózat kiépítése. 1867-től 1890-ig évente átlag 700 killométer új út épült. A közutak kérdésének törvényes rendezése Baross Gábor műve volt. Az 1890. évi I. tc. hat csoportba (állami és törvényhatósági közutak, községi közlekedési és közdűlő, vasúti hozzájáró és mezei utak) osztotta utainkat. 1890-től 1894-ig évente már csak 340 kilométerrel növekedett az állami és törvényhatósági úthálózat, mert abban az időben a helyiérdekű vasutak építését előbbrevalónak tartották a közutakénál. A világháború elvitte kiépített útjaink legnagyobb részét, úgyhogy még 1927-ben is csak 18-1 kilométer útunk esett 100 négyszögkilométerre és 24-4 kilométer 10,000 lakosunkra. "Úthálózatunk így közel 40%-kal marad el a nyugati kultúrnemzeteké mögött. Ami azonban nem jelenti a teljes közúti hálózat kiépítésére irányuló célirányos törekvések hiányát, hanem inkább Trianon sok átkos következménye egyikének tekintendő. Magyarország közúti hálózata mai állapotában a következő adatokkal jellemezhető : Hossz : 27,500 kilométer ; ebből kiépített út kereken 20,000 kilométer. Az utak szélessége 2—10 méter. Az útépítés helyzete 1935-ben: Az autók száma Magyarországon kereken 25,000, vagyis 1000 lakosra nálunk 3, Németországban 10, Franciaországban és Angliában 30, Amerikában 130 gépkocsi esik. A végcél olyan közúti hálózat létesítése, mely a közlekedési eszközök, illetve a közlekedő járművek igényeit kielégíti, fejlődésüket nem akadályozza, hanem elősegíti és ezáltal a személy- és áruforgalomnak olyan átalakulása válik lehetővé, amely megfelel úgy az utak, mint a járművek technikai fejlettségének. A gépkocsi, mint teherszállító jármű tulajdonképen rövid ideje, a világháború után került elterjedtebb használatba, mikor a felszabadult katonai gépkocsik ezrei a gazdasági életben kerestek elhelyezkedést. Azóta azonban mindinkább tért hódít, mert a vasúttal szemben :
