Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Deseő Dénes: A mátrai magaslati gyógy- és üdülőhelyek vízzel való ellátása

239 termelnek, amit csak elszivárogtatás útján lehet a talaj alsó rétegeiben elemészteni. Ez a talaj alsó rétegeit is szennyezi, s a telepen ásott kutakkal való ivóvízellátást lehetetlenné teszi. Ez a vízvezeték sebtiben, a vízjogi engedély bevására nélkül épült meg. A molnárok igen magas vízjogi kártalanításokat követeltek, s ez az iigy ma, nyolc év multán sincsen még teljesen rendezve. A vezeték felett a földfedés kevés, mert csak nyári üzemre épült. Télen át a vezetéket ki kell kapcsolni, hogy szét ne fagyjon. A cső belső átmérője a medencéből való kiágazásnál 52 mm, amely azonban késői, b 40 mm-re, sőt 32 és 26 mm-re is lekisebbedik. A víz iszapos, a vízmérőórát eldugaszolja, és így gyakori zavarok állanak elő. Ezek miatt a hátrányok miatt többször keletkezett vízhiány. Hogy a vízellátási zavarokon segítsünk, az 1935. év tavaszán a Kozmári Kilátó közelében 387 m magasan egy 22 m

3-es tartányt szereltünk fel. Ez ellennyomó medenceként működik, és az éjjel feltározott vizet a nappali nagy fogyasztás idején a medence közelében fekvő részeken adja le. Ezzel azonban a bajokon teljes mértékben segíteni nem sikerült. Az 1936. év tavaszán is voltak még hiányok. Ezek elhárítására ekkor egyrészt nagyobb gonddal készített s megnagyobbított szűrőt alkalmaztunk, másrészt még egy 22 m

3 űrtartalmú tartányt helyeztünk el a vízkivétel mellett. így az összes tárolt vízmennyiség 54 m

3-re ugrott fel. Ez máimeglehetős biztonságot ad. A tilalom ellenére a nem ivóvízvezeték vizét isszák, s azért helyesebb megoldásról kell gondoskodni. A város vezetősége átlátta annak, a szükségét, hogy a rohamosan fejlődő telepet ivóvízzel is el kell látni. E célból 1931-ben elkészítettem a Rákóczi-forrás vizének felhasználására vonatkozó tervezetet. Terveim szerint a Rákóczi-forrás foglalása két ferde falból állott volna, köztük szűrőréteggel s hozzájuk a tervek szerint gyűjtő akna csatlakozik ; ennek nyílásain jut be a forrásvíz. Az I '5 x l'O x 0'8 m méretű akna kettős vasajtón át közelíthető meg. Ebben vannak elhelyezve a tolózárak. Itt kezdődik a beömlő, a kifolyó és a fenékleeresztő csővezeték. A csővezetékek 50 mm átmérőjű öntöttvas csőből készültek volna. Ezen át másodpercenkint 0-4 liter víz vezethető. A molnárok ehhez az ivóvízhasználathoz kártalanítás követelése nélkül járultak hozzá. A vízmű és vízvezeték létesítése 25,000 pengő költséget jelent, s a csekély vízmennyiség miatt csupán 2—3 közkút útján való ivóvízellátást adott volna s így nem lett volna teljes megoldás. A város képviselőtestülete nem szavazta meg er;e a célra a költséget, és az a tervezet nem is épült meg. Ilyenképen Mátrafüred teljesen kielégítő vízellátását más módon kell megoldani. 4. A Kékes-szálló. A Mátraháza építése és jól menő üzeme a Felső-Mátrában újabb településeket hívott létre. A mátrai állami tüdőszanatórium építő vállalkozói, Csonka László mérnök és társai megismerték a Mátrát és az ott rejlő gyógyerőt, és a Mátraháza melletti két villán kívül Mátraházánál nagyobb magaslati fekvésű sport- és gyógyszálló építését vették tervbe. Gyöngyös város erre a célra eladta nekik a Kékestető melletti 16 kat. hold területet, ahol ők egy 16,000 légköbméteres szállót építettek, a Kékes-szállót. Ebben 87 lakószoba van kellő számú fürdőszobákkal, vízgyógyintézeti berendezéssel és központi fűtéssel. Ehhez a nagy és teljesen koiszerű beren-