Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei

221 Ezekben a kifejezésekben h = az átbukó vízréteg vastagsága, l = a bukógát szélessége, L = a csatorna szélessége a bukó felett, p = a bukóéi magassága a csatornafenék felett. Természetes, hogy a fenti képletek csakis akkor használhatók, ha a bukó az előbb felsorolt feltételeknek mindenben megfelel. A bukógát méretezésénél általánosságban a következő előírások veendők figyelembe : a) A legnagyobb átbukási magasság se legyen sohasem nagyobb, mint a gátkorona magassága a fenék fölött, vagy másként kell, hogy mindég h < p legyen. b) A legkisebb átbukási magasság se legyen 100 mm-nél kevesebb. c) A legnagyobb átbukási magasság se haladja meg a 600 mm-t. Az átbukási magasság leolvasása olyan sűrűn történjék, amilyen sűrűn csak lehet. Egy adott átbukási magasság észlelésének időtartama 10 percnél kevesebb sohase legyen. A képletbe a végzett leolvasások középértékének megfelelő átbukási magasság helyettesítendő. Mivel a vízmennyiség meghatározásában elkövetett viszonylagos hiba : jQ _ Jm jl ~Q ~m ~T 2~h h mérési hibájának befolyása másfélszer akkora, mint az l mérési eredményé. Ezért törekedni kell h értékének a lehető legnagyobb pontossággal való meghatározására. Ne kísérletezzünk mérőbukók állandójának meghatározásával — bármilyen módszerrel is végeztessék a vízmennyiségmérés —, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nagyobb pontosságot érhetünk el, mint a fenti módszer alkalmazhatósági feltételeinek szigorú betartásával. 3. Szárnyak. Kivételes esetektől eltekintve csak olyankor végezzünk szárnymérést, amikor biztosak vagyunk abban, hogy mérés alatt a vízmennyiség állandó marad. Lényeges, hogy a vízlefolyás örvénymentes és duzzasztás nélküli legyen. Ha a vízlefolyás kedvezőbbététele céljából feltétlenül szükség van rácsra vagy vízcsendesítő tutajra, az ugyanúgy helyezendő el, mint ahogy a bukógátakra vonatkozóan volt megadva. Célszerű a szárnymérés előtt a sebességnek a keresztszelvényben való eloszlását kipuhatolni, hogy a mérési pontokat megfelelően választhassuk ki. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeken a víz visszafelé áramlik, a vizsgált szelvényben szárnymérést végezni nem szabad. Tehát a vízfolyás irányának jelzésére berendezett szárnyak is csupán a felfeléáramlás kimutatására szolgáljanak. A vízmenynyiségszámításnál negatív sebességekkel, amilyeneket ilyen szárnnyal mérhetnénk, sohasem szabad dolgozni.