Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Schwertner Antal: A bauxitbeton

205 Ezeknek a testeknek a belsejében bádoglemezekkel elválasztva, 20 cm élhosszúságú kockák készültek. A testeket egy 30 C° állandó hőmérsékleten tartott kis laboratóriumi helyiségben betonozták, aminek a célja olyan helyzet teremtése volt, amilyen nyári melegben előfordulhat, és a bauxitbetonra kedvezőtlen. Kötés alatt a kis kockák hőmérsékletváltozását thermoelemekkel mérték, majd a kötés befejezése után 24 órás korukban a testeket széjjelverték, és a belsejükből kiszedett 20 cm élhosszúságú kockáknak megállapították a szilárdságát. Készültek földnedves és plasztikus betonból testek, utóbbiak hűtéssel és hűtés nélkül. A hűtést Г'-es gázcsövekben áramló vizzel érték el. A hűtés erősen éreztette hatását. A hűtött betonok mindegyikében csaknem 10 C°-kal alacsonyabban volt a felmelegedés maximuma, mint a nem hűtöttekben s a hűtés a beton szilárdságát is kedvezően befolyásolta. A 75 cm élhosszúságú testek belsejéből kiszedett kockák szilárdsága hűtés esetében 205 kg/cm

2 volt hűtés nélkül 140. A beton szokásos kockaszilárdsága 310 kg/cm

2 volt. Az 1 m élhosszúságú testek belsejéből kiszedett kockák szilárdsága hűtéskor 190, anélkül 84 kg/cm

2 volt. A szokásos kockaszilárdság 340 kg/cm

2 volt. Feltűnő a földnedves betonok igen jó szilárdságai. Hűtés nélkül a 75 cm élhosszúságú kockák belsejéből kiszedett kis kockák 391 kg/cm

2 szilárdságot adtak. A beton szokásos krekaszilárdsága 472 kg/cm

2 volt. Az 1 m

3-es testnél ezek a számok 312 és 398 voltak. Meg kell jegyeznem, hogy a földnedves betonok — és ebben közreműködött minden valószínűség szerint a 30°-os meleg is — a bedöngölés során egészen száraz konzisztenciát mutattak. A 12 kg-os döngölő alatt is alig jelentkezett habarcskiválás a felszínen. Az egyes rétegek azért jól kötöttek egymáshoz. A földnedves 1 m

3-es tömbből vett kockákat is azért lehetett csak 4 napos korban szilárdsági vizsgálatnak alávetni — a többi kivett kocka 2 napos volt —, mert a tömb szétszedése nehezebben ment, mint a többieké. A beton természetesen korántsem volt olyan tömör, mint a plasztikus betonok. A kísérletekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy nagyobb testek belső hűtése már múlhatatlanul szükséges akkor, ha a beton kedvezőtlen viszonyok között nagy nyári melegben készül, vagy a testek méretei nagyok. A gyár megadta szabály tehát nagyon indokolt, és örömmel kell látnunk igyekezetét, miszerint tanácsaival a fogyasztó segítségére siet. Az eredmény, amiről már előbb szó esett, bogy a földnedves beton jobban viselkedik, mint a plasztikus beton, az első szabállyal ellentétben lévőnek látszik. A valószerű okra reávilágít talán a következő szabály. Ötödik szabály. Áramló vizeknek kitett betonnál a tömörségre különös gond fordítandó! Bauxithabarcsokat vagy betonokat álló vízben raktározva azt fogjuk észlelni, hogy bizonyos idő multán a víz felszínén egy hártya képződik és idővel fehér só rakodik le a testre és az edény falaira is. Ez a kivirágzás figyelmeztetés, hogy a vízbe idegen anyag jutott, ami pedig csak a cementből származhatott. Kérdés, vájjon olyan bomlási folyamattal állunk-e szemben, mely idővel a habarcs, ill. beton szilárdságát is lerontja, vagy pedig csak olyan sók oldódnak-e ki, amelyek a szilárdságra és a beton jóságára befolyással egyáltalában nincsenek