Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Schwertner Antal: A bauxitbeton

199 A cél, amit ez a szabály elérni óhajt az, hogy a beton az első 24 órában egy alapos hűtésnek vettessék alá. Már láttuk, milyen hatalmas melegmennyiség válik szabaddá a bauxitcement lekötésekor. Ennek a melegnek a káros hatásától meg kell a betont védeni. A 6. ábra mutatja, hogy nyáron júliusban, amidőn a levegő hőmérséklete árnyékban 27 C° volt, hogyan változott egy kötés alatt álló 30x30x90 cm méretű bauxitbetonhasáb hőmérséklete.

1 A mérés két hasábon történt, amelyek közül az egyiket, a II. jelűt, öntözéssel hűtötték is. Látható az ábrán ugyanebből a betonból vasmintában készült 20 cm élhosszúságú kockákban is a hőmérsékletváltozás. A hasábok 4—5 cm vastag gyalult pallókból készült mintákban kötöttek. Nyilvánvaló, hogy e pallókon keresztül a hűtés hatása nem juthatott el a betonig, az I. és II. hasábon felvett diagramm egymástól nem is különbözik, csak időben vannak egymástól annyival eltolva, amennyivel a II. hasáb később készült, mint az I. A felmelegedési görbék nagyon jellegzetesek. A betonhasábban 4 óra 30 perccel a vízadagolás után kezdődött a rohamos hőemelkedés, és 11 óra multán érte el a hőmérséklet legnagyobb értékét, mely 45-8 C° volt. Kötés közben a beton hőmérsékletét 20 C°-kal változtatta. Ezzel szemben a vasmintában készült kockák hőmérsékletében számottevő változás nem jelentkezett. Ezeknél, minthogy a kis betontömeghez képest nagy a hűtőfelület, továbbá mert a vasminta jó hővezető, s így gyorsan elvonja a betonból a meleget, 2—3 C°-nál nagyobb hőemelkedés még akkor sem lép fel, ha a kocka különleges hűtésnek nincsen alávetve. Kérdés természetesen, vájjon ez a tetemes hőemelkedés káros befolyással van-e a betonra. A kérdésre, sajnos, igennel kell válaszolni. Tudjuk, hogy a portlandcementeknél a magasabb hőmérsékleten való kötés nagy kezdeti szilárdságban nyilvánul meg, a bauxitbetonoknál viszont a magasabb hőmérsékleten való kötés olyan szilárdságcsökkenéssel jár, amelyet a beton idővel sem nyer vissza. A két hasáb átlagos szilárdsága 94 kg/cm

2 volt, a kockáké viszont 278 kg/cm

2. A kockaszilárdságból tapasztalati tényezők alapján visszaszámítva a hasábszilárdságot annak 177 kg/cm

2-nek kellett volna lennie, vagyis az erős felmelegedés szilárdságcsökkenést vont maga után. Annak a kérdésnek a tanulmányozására, hogy a különböző hőmérsékleten kötött bauxittesteknél miképen váltakozik a szilárdság, mind habarcstestekkel, mind betonokkal kísérletek végeztettek. Ezeket a kísérleteket olymódon hajtották végre, hogy a habarcsok, ill. betonok vasmintákban üveglappal vízzáróan lefedve különböző állandó hőmérsékleten tartott vízfürdőkben töltötték az első 24 órát. A habarcskockákból mindig 6, a betonkockákból 4 készült egyidejűleg és a próbatestek felét a megállapított hőfokú, a másik felét pedig a szobahőmérsékletű vízben tartották. így megvolt mindig az összehasonlító alap, s meglehetett állapítani, hogy a betonkészítés során nem történt-e hiba, nem változott-e meg a cement minősége, és hogy a nagyobb melegben kötött próbatest szilárdsága hány százaléka a szobahőmérsékleten kötött test szilárdságának. 1 Ezek a kísérletek és a következők is dr. Mihailich Győző műegy. nyilv. r. tanár vezetése alatt a műegyetemi beton- és vasbetonépítési laboratóriumban végeztettek ós az eredményekről a professzor úr székfoglaló előadásában a Tudományos Akadémián beszámolt. Ez és az ezután következő összes ábra az előadásból való.