Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben

113. értelme, amíg annyi külterjesen művelt földünk vans amíg így kezelt földeink jobb termésével gazdáink meg vannak elégedve. Mezőgazdasági öntözés első évben folyt a társulat területén. A mezőgazdasági öntözésre berendezett gazdaságokban gazdáink az elmúlt évben tengerit, cukorrépát, takarmányrépát, káposztát és burgonyát termeltek. A tengerinél öntözés végett minden negyedik sorban, egymástól 2-80 m távolságban búztak barázdát, amelyet első ízben július közepén, a virágzáskor, másodszor augusztus első napjaiban, a kötéskor töltöttek meg vízzel. A termés kat. holdanként 32—45-5 q csöves tengeri volt, a terméstöbblet 80—100%-osnak mondható. Ahol a második öntözést elhagyták, ott a száron a második és harmadik cső kifejlődése vagy hiányos volt, vagy elmaradt. A tengeriszár 2-5—3'00 m magasra nőtt. Feltűnő volt az, hogy a tengeri az általános felfogással szemben egyáltalában nem volt érzékeny 1—2 napig tartó túlöntözéssel szemben. Az öntözetlen tengeri általában gyenge termést hozott, mert a virágzás és kötés idején nem volt csapadék. Különösen jó eredményt értek el az egyik lófogú fajtával, amelyet a Mautner cég tenyésztett ki egy Amerikából származó vetőmagból és „Szegény ember tengerije" (Poormans Corn) néven hozott forgalomba. Az öntözött tengeri érési ideje az öntözetlenhez képest kb. két héttel az említett lófogú fajtánál három héttel meghoszszabbodott. A korai őszi csapadékok miatt ez hátrányos volt, mert a tengeri egy részének törése és a termés beszállítása már erre az időre esett. Ennek dacára minden öntözött tengeri jól beérett. A cukorrépánál és takarmányrépánál minden második sorban vontak öntözőbarázdát. E célból a vetést váltakozva a rendesnél nagyobb és kisebb sortávolságban végezték el, s a barázdát a szélesebb közben készítették el. A répát egy ízben a júliusi szárazság alatt, egy ízben pedig augusztus végén öntözték meg. Cukorrépát a gerlai uradalom öntözött. Termése az öntözött föld 1 kat. holdján 208 q, a mellette lévő öntözetlenen 160 q volt. A takarmányrépa termése a társulati

#kísérleti telep 1 kat. holdján 250 q, Gyula város kísérleti telepén 450 q volt. A káposztánál minden sorban készítettek barázdát, s ezzel 2—3 ízben öntözték meg. A káposzta termése kat. holdanként 160—285 q volt, melyet a gazdák q-ként 4'50 P árban értékesítettek. A burgonyánál minden második sorban húztak barázdát. Öntözni kellett egy ízben a virágzás idején, júniusban és kötéskor, július elején. Gyula m. város galbácskerti mintaöntöző telepén jól művelt és trágyázott talajon kat. holdanként 144 q burgonyatermést ért el. Általában 110 q volt az öntözött burgonya terméshozama. Az öntözetlen földeken kb. 60 q termett. A burgonyaöntözéssel nálunk ezideig csak a homokos, laza talajokon foglalkoztak, azonban áztatással sikerült kötött talajon is jól tenyészteni. Egyes gazdák megkísérelték korai burgonya helyére zöldbabot és zöldborsót vetni. Ezek közül azok, amelyeket július 25-ig elvetettek, jól kifejlődtek és szeptember közepén jó termést adtak. Fontos kelléke volt az öntözésnek a talaj jó előkészítése és trágyázása. Feltűnő volt a terméskülönbség a trágyázott és trágyáVízügyi Közlemények. 8