Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Mantuano József: A Nagykoppány patak szabályozásának gazdasági jelentősége

104. Véleményem szerint ilymódon a nagy eltérések némileg kiegyenlíthetők ugyan, de minden tekintetben igazságos teherelosztást létrehozni gyakorlatilag nem lehet. A munkálatok tervezése során esetleg nagy nehézségekkel az ártér műszakilag megállapítható, azonban annak a részletes mezőgazdasági becslése sokszor fizikailag kivihetetlen, mert alig hozzáférhető mocsarakban részletes mezőgazdasági becslést végezni, olyant t. i., amilyent tagosításkor végeznek, alig lehet. Nem válaszolhatunk teljes biztonsággal arra sem, hogy a szabályozás után mi lesz az eredmény. A munkák befejezése után ezek a felvételek már inkább elvégezhetők, azonban utólag pontosan lerögzíteni, hogy mi volt az eredeti helyzet, képtelenség és végnélküli vitákra vezetne. A területek eljövendő hasznának utólagos becslése utján való megállapításától már azért sem lehet megnyugtatóan igazságos eredményeket várni, mert míg az egyik érdekelt szorgalmas munkával igyekszik megjavítani a víztől megszabadított földjét, addig a másik az időre bízza annak a megjavulását. Igen jó példa erre a Koppány árterében Pári község határa, ahol a munkák befejezése után, a lakosság minden hatósági támogatás nélkül, kisebb mellékárkok ásásával, a zsombékok eltávolításával igyekezett a földjéből az elérhető hasznot kikényszeríteni, ezzel szemben a szakcsi érdekeltség még a hatósági támogatás mellett sem volt hajlandó a szükséges mellékmunkákat elvégezni. Az egyéni szempontok túlzottan részletes mérlegelése, közös munkáknál technikailag keresztülvihetetlen, másrészt indokolatlan igazgatási terhet is jelentene és talán az igazságnak sem felelne meg egészen. A teherelosztás egyenletesebbé tételének csak egy igen okszerű módja van, az t. i., hogy a közület mérsékelt kamatozású kölcsönökkel, esetleg kamatmentes kölcsönnel, vagy a költségek bizonyos %-nak fedezésével siet a segítségére az érdekeltségnek. Ez feltétlenül méltányos és indokolt is, mert az évi 48,700 pengős többletjövedelem, az adózásban feltétlenül észrevehető és így a közület haszna elvitázhatatlan. További haszontöbbletet jelent a mezőgazdaság továbbfejlődése, különösen az állattenyésztés terén, amelynek a jelentőségét eléggé elismeri az a megállapítás, hogy az 1930/31. gazdasági évben Magyarország mezőgazdasági nemzeti jövedelmének 45.4%-át tette ki, ami pénzben kifejezve 732 millió pengőt jelent. Indokolt a közületi támogatás már csak azért is, mert pl. jelen esetben a mellékvölgyek szabályozásával további mintegy 1200 kat. hold terület javítható meg, nem is említve a közegészségügyi szempontokat, amelyek emberi lakóhelyek közelében mocsarakat nem tűrnek meg. A kormányzat felismerve azt a nagy gazdasági előnyt, amely hasonló munkákhoz fűződik, az 1931. évi XV. t.-c. alapján módot talált a meder-jókarbahelyezési munkák támogatására. Az állami költségvetésben felvett összeg (270.000 P) azonban igen csekély ahhoz, hogy ennek a rendkívüli fontos kérdésnek a gyökeres megoldására szolgálhatna, annál is inkább, mivel a törvény előírja, hogy a nyújtott kölcsön csak a költségszükséglet 50%-ig terjedhet. Egyrészt baj az, hogy a súlyos terhek elviselésének csak a felére ad lehetőséget, másrészt pedig a segítség nem rendszeres, mert a munka megkezdésekor arra az érdekeltség biztosan nem számíthat, mert a törvény nem írja elő a támogatást, hanem annak csak a lehetőségét adja meg. Minthogy a csekély összegből az ország területén sok érdekeltség kíván kielégítést, nyilvánvaló, hogy a támogatás nem mindig a gazdasági szükség szerint leginkább rászoruló érdekeltségnek jut.