Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Mantuano József: A Nagykoppány patak szabályozásának gazdasági jelentősége

99 déka, tehát a bérlet összege és a termés értéke. A kettő közül jellemzőbb a bérlet összege, mert több év terméshozamából elért haszonnak a kifejezője, a terméshozammal szemben, mely túlságos mozgékony értékmérő. Azonban sajnos erre olyan kevés adatot sikerült szerezni, hogy abból komoly következtetéseket levonni nem igen lehet. Becsléssel sem lehetett a hiányokat áthidalni, mert sok adatot kellett volna így pótolni és a kapott eredmény ezáltal igen bizonytalanná válhatna. Érdemes azonban mégis külön kiemelni, hogy Majsamikósváron az ártéri bérlet kat. holdanként 5 P-ről 20 P-re, Tamásiban 5 P-ről 30 P-re emelkedett (az utóbbi községben tagosításnak is szerepe volt a bérletemelkedésben). Még egy tényre kívánok röviden rámutatni. Regölyben az ártérbe eső terület О. Г. B. föld, amelynek a bérlete a törlesztéssel együtt 1930-ban 54 P, 1934-ben 33 P volt, ehhez a 33 P-höz számítsuk hozzá a Koppány szabályozási járulékot, amely kat. holdanként 4 P, vagyis a földet évi 37 P terheli, ezzel szemben az évi hozadék 40 P kat. holdanként, tisztán 3 P maradna meg a földhöz juttatottnak, ha pénzben gazdálkodna, ebben azonban nincsenek még a szénatermés betakarításával járó költségek benne. Két dolog rögtön kitűnik. Elsősorban az, hogy a jutatott földet ilyen terhek mellett magából a földből sohasem fogja kifizetni tudni, sőt a hiányokat kénytelen máshonnét pótolni. Másodszor az, hogy az a földhöz ragadt földmíves, aki a maga primitív gazdálkodása mellett pénzt alig lát, ezt a 37 P-t megfizetni nem tudja és a 4 P-ős ártéri járulék folytán akár hasznos, akár káros a szabályozás, annak halálos ellensége. Szerencse a jelen esetben, hogy igen kis terület van érdekelve a Koppány ártérben. A vázolt súlyos kérdés azonban erősen foglalkoztatja a Kapós Társulatot. A terméshozamot és annak árát vizsgálva a szabályozás előtti idő három éves átlaga szerint a kat. holdanként 8-6 ej termett, amelyet átlag 21 P-ős árral lehetett értékesíteni. Az összes termett széna 16,480 q, amelynek az értéke 34,500 P-re tehető.

1 Ezzel szembeállítva a szabályozás utáni terméshozamot, amely majdnem kétszerese az előbbinek, 27,249 q, árban közel Го-szerese 80,962 P, vagyis a minőség legalájbb 50%-kal javult. Az évi többletbevétel szénából kereken 46,500 P, ha ehhez meg hozzászámítjuk a szántó és egyéb területek bevételeit, amelyet becsléssel a rétterület hozadékának 5%-ban vesszük fel, akkor az évi többletet 48,700 P-ben jelölhetjük meg, ami átlagban 1 kat. hold területen 22-9 P haszonnövekedést jelent évente. A többletbevételnek megfelelő tőkeérték-emelkedést közelítőleg úgy vesszük számba, hogy a szabályozás előtti és utáni bruttó bevételekből levonjuk annak 40%-át mint üzemi költséget s az így levont összegek különbségét tőkésítjük 6%-kal.

2 A bruttó-bevételek 40%-ának különbsége 32,700 P, amely 6% mellett 545,000 P tőke-többletnek felel meg, ami lényegesen több még a földértékemelkedésből számítható haszonnál is. A 6%-os kamattal azért számoltunk, hogy abban még a forgó tőke, befektetés, általános kezelési költség, forgótőke utáni kamatok is, kifejezésre jussanak. Érdekes képet kapunk, ha a jövedelemtöbbletet községenként kat. holdanként vizsgáljuk. 1 Itt bárom év átlagával igyekszünk az egyes évek kilengéseit kiküszöbölni. A szabályozás utáni időből csak két óv adata állt rendelkezésre, amely egy rossz időszak, mert száraz évek eredményeit adja. 2 Az államkölcsön vitán fizetendő 5-5%. 7*