Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza
fii) 1. TÁBLÁZAT. A к ö z s é g h e z tartozó tó területe tó területből nádas part hossza km 2 km 2 /0 km Pákozd 11-808 4-894 41-45 9-45 Sukoró 4-416 1-460 33 00 4-20 Velence 4-851 1-891 39-60 6-60 Gárdony 4-362 1-253 28-73 3-75 Dinnyés 0-485 0-422 87-00 2-50 A nádasok megjelenési formája a Velencei-tavon kétféle. A nyugati részében összefüggő egészet alkotnak, míg a többi helyen leginkább köralakú nádasokat találunk. A tó nyugati részén a nád olyan sűrű, hogy keskeny, alig egy méter széles sikárotokon kívül nem járható. A nádas ezt a gazdagságát a Császár-patak hordalékának köszönheti, amely a tó nyugati félét feliszapolja úgy, hogy itt a vízmélység a nád életfeltételeinek igen kedvez. A sűrűnövésű nádas igen erős gyökérzetet fejlesztett, mely néhol eléri a víz felszínét és fű veri fel. Egész kis rét alakul a víz közepén, amelyet a nép lápnak nevez. Ezeken a lápokon sok helyen halásztanyákat találunk. A lápok vastagsága 0-80—1-20 m között váltakozik, erős nádgyökerek kötik a tó fenekéhez. Hunfalvy is megemlékezik a lápok vastagságáról és azt 4—5 lábnak (1-20—1-50 m) mondja (10/11—682). Nagy viharok alkalmával megtörténik, hogy a vastag tartógyökerek elszakadnak és a felszabadult lápdarabok a szél irányának megfelelően elvándorolnak. Néhány évtizeddel ezelőtt a gárdonyi parton a falu alatt nem volt nádas. Egy erős viharban a szél ilyen felszakadt vándorló lápdarabot hajtott ki a partra, amely ott megtelepedett, fejlődésnek indult és ma már a part mentén mintegy 200 m hosszú nádast találhatunk. Azonban a nádas nemcsak szaporodik, hanem pusztul is. A mélyebb vizekben található nádasok igen ritkák és silányak. Mélységméréseim alkalmával a tófenék egyes helyein a már kiveszett nádas pusztuló gyökereire akadtam, különösen a sukorói és velencei tisztásokon, többek között a Gyökeres-tanyán, 1-—1-5 m mély víz alatt. Ezek a nádgyökerek csak arasznyi nagyok, roppant élesek és a beleakadt hálót széttépik. Kerülik is gondosan a halászok, nem vetnek felettük hálót. A nádas pusztulásának közvetett okát a tó 1866-i kiszáradásában kereshetjük. Ahonnan ugyanis a szél ezalkalommal a kiszáradt iszapot elhordta, ott a víz mélysége annyira megnövekedett, hogy a nád életfeltételeinek már nem felelt meg. A nádasok belsejében a víz mélysége nagyon különböző és a mellette levő tisztás vizéhez igazodik. Minél mélyebb a tisztás, annál mélyebb a nádas vize is. A nádasok vízmélysége függ ezenkívül még attól is, hogy az a medencében hol fekszik. Az északi sukorói partok nádasaiban a vízmélység nagyobb, mint a gárdonyi és agárdi partok nádasaiban, aminek oka az, hogy a kiszáradás alkalmával az uralkodó észak-északnyugati szél az utóbbiakat feltöltötte, ezenkívül a medence tektonikai süllyedése is itt a nagyobb. Ugyancsak mélyebb a víz, de kisebb az iszapréteg vastagsága a pusztuló,
