Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza

67 ható, de csak nyomokban, a másik pedig — ez a későbbi — nagy kanyargással közvetlen a Császár-patak felett torkollik a tóba. A régi folyás irányát akarták a XIX. század elején visszaállítani, amikor a Császár-patak egyenes folytatásaként egy árkot húztak, hogy a patak vize ne a Velencei-tóba, hanem a Nádas-tavon keresztül folyjék tovább. Ez az árok még ma is látható. A Chiapó-féle 1792-ből származó lecsapolási plánumokon is megtalálható (26—8, 10) ott, ahol a Császárpatak a Velencei-tó hosszanti tengelyének irányában hirtelen keletre kanyarodik. Nagyban elősegítette a tó területének csökkenését a Sárvíz-csatorna megépítése is. A morfológiai formákon kívül a történeti kor írott emlékei is tanúskodnak a tó területének változásairól. A tó területére vonatkozó legrégibb okiratos feljegyzést a székesfehérvári káptalan levéltárában találtam.

1 Ez egy 1792-ből való lecsapolási tervezet,

2 amelyet Chiapó (Csapó) Beniaminus, Fejér megye hites földmérője készített. A tervezet közli, hogy a tó Mária Terézia idejében 5600 hold és 987 négyszögöl volt és az 1790-es aszályos évek elején 601 holddal és 582 négyszögöllel kisebbedett, ami kereken 2-5 km

2-nek felel meg. Ez az okirat nem vet elég fényt arra a körülményre, hogy a tó területe miért kisebbedett meg ilyen nagy mértékben. Aszályos évekkel még logikailag nincs eléggé megokolva a tónak ez a nagymérvű csökkenése. Azóta is voltak aszályos évek, évsorozatok, csökkent is a tó területe, sőt 1866-ban teljesen ki is száradt, de a csapadékos évek beköszöntésével ismét visszanyerte a tó régi kiterjedését. A tó területének csökkenését valószínűleg a Sárvíz-csatorna első árkai okozhatták. A Sárvíz-csatorna terve 1779ből származik (6—10), végleges kiépítése a XIX. században történt. Azonban az 1780-as években a Sárrét vizét levezető völgy tulajdonosai és a vármegyék már külön-külön is ásattak levezető csatornát. Ezzel a kiásott árokkal volt összeköttetésben a Velencei-tó és a Zámolyi-medence is egy természetes vízfolyás által, amely Sárkeresztúr határában torkollott a Sárvíz-csatornába. Ma a dinnyés—kajtoricsatorna is ugyanezt a völgyet követi (26—9). A csatorna kiásásával a vizek gyorsabb lefolyást találtak, a tó vízszíne alászállt és a tó területe nagymértékben csökkent. A vízfelület csökkenésének volt egy második periódusa is, amikor az 1920-as évek végén a dinnyés—kajtoricsatornát megépítették, hogy ezáltal a Nádas-tavat lecsapolják. A tó területének további változásairól csak egyes térképek adnak felvilágosítást. Adataik nem megbízhatók, mert hol kisebb, hol nagyobb vízfelületet ábrázolnak a szerint, amint alacsonyabb, vagy magasabb vízálláskor, aszályos vagy csapadékos években térképezték a tavat. A II. József korabeli katonai térkép (XII. 22. lap), amely 1783-ban készült, a Velencei-tó és a Nádas-tó alakjáról elég hű képet ad. Nádas tekintetében a tó három részre oszlik és pedig legsűrűbb a nádas a tó nyugati részében, Pákozd alatt, egészen Agárdig. Innen keletre már egy ritkább településű nádast tüntet fel a térkép. Sík vizet igen keveset, csupán csak a velencei és a gárdonyi partok mentén jelez. A térképen Gárdony községnél még tóparti települést találunk, amelynek ma már csak romjai láthatók, mert a gyakori árvíz miatt lakói elhagyták s fent a pleisztocénkori parton a mai községet építették. A Lipszky-féle térkép a tónak az 1808. évi területét ábrázolja. Szerzője 1 Fase. U. Occonoam. 2 Observationes Hydraulicoa de Lacii Welentzensi. 5*