Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - III. Schwertner Antal: A betonkészítés újabb irányai

VIII. gária puzzolán Л-val készültek. A betonok 10 napig nedvesen, azután szárazon voltak raktáron. Hasonló eredményeket adott az a kísérlet (III. táblázat), amely 1 : 5 súlyarányban kevert habarcsokkal készült. A homok 0—5 mm-es dunai homok volt és a testek törésig víz alatt voltak. Mivel el nem dönthető, vájjon a kis eltérések annak következményei-e, hogy a trasz megnemesítette az adalékanyagot és ezért kevesebb cementtel ugyanolyan szilárdságot ad, mint a nemesítetlen adalék több cementtel, avagy a trasz vegyi hatása folytán nagyobb kötőerőt biztosít-e a cementnek, a kísérletekből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Mert, ha csupán a szilárdságot tartjuk mértékadónak, akkor joggal követelhetné a jobb szemszerkezetű adalékkal dolgozó, hogy a cementmennyiséget annyira csökkenthesse, míg betonjának szilárdsága a nemesítetlen adalékból készült beton szilárdsága alá nem esik. Ezt az elvet teljes általánosságban kimondani egyelőre még korai és veszélyes lenne. A hidraulikus pótlékoknak betonokhoz való adagolása, ha ezzel valami különleges célt, mint például különösen tömör betont, akarunk elérni, teljesen indokolt. Indokolt lehet sok esetben, mivel a hidraulikus pótlékkal sok finom anyagot viszünk a habarcsba, a cementmennyiség csökkentése is, de hogy milyen mértékben, azt általánosságban eldönteni nem lehet. Adalékok, amelyekből hiányzik a finom anyag, nagy mennyiségű port és így traszt vagy más ilyen anyagot minden hátrány nélkül felvehetnek, de ugyanez nem áll a legfinomabb szemekben dús adalékra. Célszerű tehát adott esetben, ha a hidraulikus pótlék adagolásának szüksége felmerül, az adagolható mennyiséget kísérletekkel állapítani meg. Külön megfontolandó, vájjon indokolt-e és milyen mértékben a cementmennyiség leszállítása. Nincs semmi alapja azonban az amúgy is sovány betonokban a cement egy részét trasszal helyettesíteni. 5. A beton bedolgozása vibrátorokkal. Azok a fokozott követelmények, amelyeket a betonnal szemben támasztanak, új eljárásokra vezettek a bedolgozás terén is. Régi gyakorlati fogás a mintadeszkázatot a betonozás alatt vagy közvetlenül utána kalapáccsal ütögetni, hogy az ütögetés által mozgásba hozott beton a mintát lehetőleg teljesen kitöltse és belőle a légbuborékok eltávozzanak. Ugyancsak gyakran alkalmazták — főleg gyárban készült betontesteknél — azt az eljárást, hogy a bedolgozást úgynevezett rázóasztalon végezték, amelyet emelgettek és ejtegettek, és az ilymódon közvetített lökések hatása alatt töltötte ki a beton a mintát. Ennek az elvnek a továbbfejlesztése az úgynevezett vibrálással való bedolgozás. A legegyszerűbb vibrálással való bedolgozásnál pneumatikus kalapácsokkal mérünk ütéseket a mintadeszkázatra. De a mintadeszkázat a lökések nagyrészét merevsége miatt felfogja, a kalapács által közölt energiának csak egy része jut el a betonig. Közelfekvő a gondolat, hogy a vibrátorok segítségével közvetlenül a betont mozgassuk. Erre a célra Amerikában és Franciaországban már számos készüléket használnak. Nagy tömörségű és nagy szilárdságú beton készítésének előfeltétele, hogy a beton egyes alkotóelemei között lévő hézagok a lehetőségig kiküszöböltessenek. Ez elérhető, ha a cement és az adalékanyag keveréke a legkedvezőbb szemösszetételű,