Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - III. Schwertner Antal: A betonkészítés újabb irányai

549 gyakorlatba átültetni. Nem lehet eléggé az adalékanyag összetételének fontosságát hangsúlyozni, és az adaléknak megvizsgálását felhasználás előtt legalább olyan mértékben kellene kívánni, mint a cement vizsgálatát. A cementeket már a gyártás alatt állandó ellenőrzésnek vetik alá, az adalékanyag viszont a legtöbb esetben ma is minden ellenőrzés nélkül kerül felhasználásra. Szabályzatok az adalékra ugyanolyan fontosak, mint a cementekre. A legtöbb építési baleset és a beton rossz viselkedése nem a cement, hanem az adalék kifogásolható voltának következménye. A jó adalékanyagtól megkívánjuk, hogy : 1. Mentes legyen iszaptól, agyagtól és más tisztátalanságoktól ! • 2. Az egyes szemek nagy szilárdságúak legyenek ! 3. A lehető legkisebb legyen a szemek közötti hézagok mennyisége, tehát az adalék ne tartalmazzon túlzottan sok nagyszemű részt ! 4. Az anyag nedvesíthető felülete lehető kicsi legyen, vagyis ne tartalmazzon túlzottan sok finom szemeket ! 5. A szemek felülete lehetőleg durva legyen ! Annak a követelménynek, hogy az adalék a legkisebb hézagtartalmon kívül minél kisebb nedvesített felülettel is rendelkezzen, a mérnöki gyakorlat azáltal tehet eleget, hogy a szemösszetételt nemesítve, valamilyen határgörbéhez hozza közel. A rendelkezésre álló anyagok u. i. a legritkább esetben felelnek meg a követelményeknek. A folyami homokos kavicsok rendszerint túl sok finom részt, a zúzott anyagok pedig rendszerint túlzottan sok durva részt tartalmaznak. A két anyagból azonban a célnak megfelelő legjobb keveréket készíteni, mindenkor hálás feladat a betonkészítő részére. A legnagyobb betonszilárdságot kétségtelenül földnedves betonokkal érhetjük el. Betonépítményeinknél azonban jól és gazdaságosan leggyakrabban csak plasztikus és öntött betonokkal dolgozhatunk, tehát olyan előnyökért, mint amilyen az egyszerűbb bedolgozhatóság, a tömörség és vasbetonnál még a vasakhoz való kellő tapadás és rozsdavédelem biztosítása, engedményeket teszünk a szilárdság rovására. Az adalékanyag helyes megválasztásával viszont kötelességünk a szilárdságot emelni egyrészt azért, nehogy a jobbminőségű cementek minden előnye kárba ne vesszen, másrészt mert csak így tud a mérnök a régieknél nagyobbszabású alkotásokat, kevés anyaggal, olcsón és teljes biztonsággal létrehozni. 2. Nagy melegben kötött betonok. Fel kell hívnom még a figyelmet a beton szilárdulásával kapcsolatban egyes olyan körülményekre, amelyek a gyakorlatban néha igen célszerűen hasznosíthatók. Közismert, hogy a portlandcementbetonok hidegben lassabban kötnek. Erre figyelmeztet a vasbetonszabályzat is, amely a +10 C° középhőmérsékletet máiolyannak tekinti, amelynél a kötés időtartama már a felére csökken annak, ami 15—18C°-nál van. Kevésbbé ismert viszont, hogy magasabb hőmérsékletek a kötést erősen meggyorsítják. Érdekes kísérleti eredményt szemléltet a 11. ábra, amely Grün : Der Zement című könyvének adataiból készült. Szembeötlő, hogy az 50 C° hőmérsékleten kötött beton már 2 napos korában megközelítette azt a szilárdságot, amit a 0 C° hőmérsékleten kötött beton csak 28 napos korában ért el. A portlandcementbetonok eme tulajdonságát a külföldön már több esetben igen célszerűen hasznosították. Megemlíthetők a francia Freyssinet mérnöknek,