Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

536 kétszerese, 8°/

0, tehát az ozmózisnyomás csak 6'7 atm., amikor is 1—2% nedvességváltozást a növény meg sem érez. A legfontosabb a szikesek hibái közül az impermeabilitás (vízáthatlanság), ezt pedig teljes egészében az adszorbeált nátrium okozza. A vízzáró tulajdonságot már a helyszínen is észrevesszük, de legbiztosabban ezt is a kapilláris vízemelésből látjuk. Ilyenkor a megítélés első szempontja a vízzáró réteg mélysége és vastagsága. Ezt a kapillaritási adatokból, ha a minták helyesen vétettek, 5—6 cm pontossággal meg lehet állapítani. Csak ezután nézzük meg a sók mennyiségét és szintek szerinti eloszlását. Végül megnézzük, hogy hol fordul elő a szóda. Ezek alapján azután a szikeseket a következőképen minősíthetjük : Ha a felső 40—50 cm-es réteg nagyjából sómentes és permeábilis, valamint határozottan savanyú kémhatású, az alatta következő illuviális horizont felső része pedig gyengén lúgos vagy neutrális kémhatású s a felső 1 m-es rétegcsoport alsó részében nincsen 0'1—0'2°/

o-nál több só, úgy a szikes úgynevezett termőszik, melynél csak a középső réteg kedvezőtlen vízgazdálkodásával kell számolnunk. Ilyenkor a felső réteget meszezve, abban az adszorbeált Na mennyiségét csökkentjük, ezzel kedvezőbbé tesszük a vízgazdálkodást, szóval a szikest meg tudjuk javítani. Ha a vízzáró réteg feljebb kezdődik, mondjuk 20—50 cm között, úgy a szikes általában javítás nélkül mezőgazdasági művelés céljaira csak igen korlátolt mértékben használható. Igen fontos ebben az esetben, hogy a sók megoszlása milyen. Ha a sók a tömődött B-szint alsó részében koncentrálódtak s mennyiségük itt sem haladja meg a 0'2—0'3%-ot., úgy, ha a felső 20—50 cm-es réteg savanyú, meszezéssel sokat elérhetünk. Ellenben, ha a sók már 20—50 cm mélységben gyűltek össze s különösen, ha már itt néhány századszázalék szóda is van, tehát a kémhatás erősen lúgos, a szikes még meszezéssel sem nagyon javítható, hacsak öntözéssel nem gondoskodunk megfelelő állandó nedvességi állapotáról.

4

9 Végül teljesen reménytelenek az olyan szikesek, melyekben már a feltalajban is jelentős mennyiségű só van, vagy éppen sókivirágzást találunk a felszínen. Ilyen helyeken a tógazdálkodás, esetleg a skatulyázással történő sziki mészpázsit-rétek létesítése a kihasználás módja. « Homokos, jó vízátbocsátóképességű sziktalaj oknál, még ha sok sót és szódát is tartalmaznak, alagcsövezéssel sokszor igen jelentős javulást lehet elérni. Mezőgazdasági szempontból fontos még a talaj növényi tápanyagainak kérdése. Tulajdonképen a mészigény is ide tartozna, de mivel a kalcium a talaj fizikai sajátságait is erősen befolyásolja, az általános sajátságok közt tárgyaltuk. Négy olyan alkatrész van, amelynek fontossága a növény táplálkozása szempontjából a mészen kívül kiemelkedő jelentőségű : a humusz, a nitrogén, a foszforsav és a káli. A magyarországi talajokban, főleg az Alföldön, többnyire elegendő mennyiségű humuszt találunk. Homoktalajoknál azonban előfordul, hogy a humusz kevés. Különösen futóhomoktalajoknál kell a humusz pótlásáról gondoskodni. Azt is figyelembe kell vermünk, hogy laza homoktalajoknál az adszorpciós komplexum nagyobb részét a humusz alkotja. Ezért kell homoktalajoknál a meszezést óvatosan végezni, mert a szénsavas mész erősen elősegíti (katalizálja) a humusz bomlását. 4

9 Erre vonatkozólag 1. Scherf, E.: Földtani Intézet Évi jelentése 1925—28-ról. 273 old.