Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
519 e rovatba több számot is írhatunk. A „fizikai talajféleség" rovat helyes neve „kőzettani minőség" lenne, mert, hogy a talaj homok vagy agyag-e, az a mechanikai összetételtől függ, ez pedig a kőzettani minőséget, röviden kőzetminőséget definiálja. A CaC0 3 (szénsavas mész) rovatban meg szoktuk különböztetni, hogy a mész egyenletesen vagy konkréciók alakjában fordul-e elő. Ha csak egyenletesen elosztott CaC0 3 van jelen, úgy a rendes jelzéseket használjuk, ha azonban csak konkréciók vagy konkréciók is vannak, úgy a finoman elosztott szénsavas mész jele után vesszőt téve, a konkréciók mennyisége szerint ismét alkalmazzuk a CaC0 3 jelzést. Például : 0,-\- : finoman elosztott CaC0 3 nincs, konkréciók okozta pezsgés gyenge. + +J + + + : finoman elosztott CaC0 3 közepes, konkréciók (kiválások) okozta pezsgés helyenként erős. Ha nagyobb homogén rétegen belül erősen változik valamely sajátság, például a CaC0 3 vagy a nedvesség, de éles határ nélkül, úgy célszerűen a következőképen jelöljük, például a CaC0 3 rovatban : —* + + + . Ez annyit jelent, hogy a réteg kezdetén közepesen, a végén erősen pezseg, látható átmenet nélkül. A CaC0 3 vagy pH alapján, ha a réteg különben színben, struktúrában homogén, nem szoktuk a rétegeket külön felosztani. Természetesen meg kell azonban a CaC0 3 rovatban jelölni, hol kezdődik a pezsgés. Például a réteg 20—70 cmig terjed, homogén, de a CaC0 3 50 cm-nél már jelen van. Ilyenkor a CaC0 3 rovatba azt írjuk : 50:-f- + , ami annyit jelent, hogy 50 cm-ig a réteg karbonátmentes és onnan sósavval közepesen pezseg. Persze, a mintavételnél ilyen határokra nagyon figyelni kell. Általában szabály, hogy egy szelvényből inkább több mintát vegyünk, mint kevesebbet, mert ha esetleg szemre elválasztott két minta a laboratóriumi vizsgálatnál azonosnak bizonyul, mindig kisebb baj, mintha két erősen különböző réteget összekeverünk. Egészen más az eset, ha például arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen műtrágyát kellene alkalmazni. Ilyenkor a terület azonos jellegű helyein sekély gödröket ásunk és csak a feltalajból (szántott rétegből), valamint a szántás aljából (átlag 0—20 és 20—50 cm-ig) veszünk mintákat, amelyeket azután külön-külön összekeverünk (feltalajokat külön, altalajokat külön) és a kevert mintából vesszük ki a vizsgálandó mintát. A fúróval való vizsgálat és mintavétel nagy gyakorlatot kíván, mert a fúró a talaj szerkezetét erősen megváltoztatja. Fúróval történő vizsgálatnál a mintákat 10 cm-ként legcélszerűbben papírra vagy deszkára kirakatjuk és a vizsgálatokat e mintákon végezzük. Vékony, 2—3 cm-es rétegek természetesen a fúróval való vizsgálatnál nehezen különböztethetők meg. A 10 cm-es fúrómintákból történő p/7-vizsgálatnál az illető intervallum közepét vesszük a vizsgálat mélységének. Például 60—70 cm-ből kikerülő mintánál a рЯ-vizsgálat mélységét 65 cm-nek vesszük. 2. A mérnök által elvégezhető egyszerű talajvizsgálatok. A vizsgálatok céljára a mintákat elő kell készíteni. E célból a beérkezett mintákat száraz helyiségben kiterítjük és nedvességük szerint 5—8 napig száradni hagyjuk. Kötött talajokat célszerű még nedves, de már nem ragadós állapotban lehetőleg kézzel felaprózni.
