Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

515 gálatot Komplex II-vel kezdjük. Ha itt sárga színt kapunk, úgy a vizsgálatot biztonság kedvéért brómtimolkékkel megismételjük. Ha a talajminta sósavval nem pezsgett, úgy a vizsgálatot brómtimolkékkel kezdjük. Sárga szín (pH 6 0—6'2) esetében a vizsgálatot Komplex I-gyel, tiszta kék színnél Komplex II-vél ismételjük meg. Az egyes vizsgálati pontokhoz tartozó p/7-értékeket pontosan feljegyezzük, megadva mindenütt a megfelelő mélységet is. Első dolgunk mindig a felszínhez közelfekvő részben, majd az egyes réteghatárok közelében meghatározni a pH-t. Ha valamely rétegben a pH feltűnően különbözik a réteg alsó és felső részén, anélkül, hogy szemmel vagy sósavval való vizsgálattal más különbséget meg lehetne állapítani, úgy a réteg több pontján végzünk pH vizsgálatot, hogy az esetleges éles, ugrásszerű változás helyét megállapíthassuk. A pH vizsgálat igen jó segítséget nyújt egyrészt a gyors helyszíni megítélésre: másrészt a pontos mintavétel szempontjából. Bizonyos mértékig a talaj jellegének megállapításához is hozzásegít. A pH vizsgálattal tulajdonképen a talaj helyszíni vizsgálatát be is fejeztük. Ha a gödörrel elértük a talajvizet, úgy ennek a terep alatti mélységét szintén feljegyezzük. A mélyebben fekvő talajvizet vagy fúrrással tárjuk fel, vagy pedig, ami a legtöbb esetben kielégítő, a közeli kutakból állapítjuk meg a talajvíztükör magasságát. Az egyik legfontosabb vizsgálat azonban a kérdéses területen lévő természetes vagy kultúrnövényzet megfigyelése. Már a vizsgálati helyek kijelölésénél nagy gondot kell e tényezőre fordítanunk. E kérdésben fokozott óvatossággal kell eljárnunk, mert a növényzet fejlődését mind az időjárás, mind esetleges kártevők legalább is annyira befolyásolják, mint a talaj. Ha természetes növényzettel van dolgunk, úgy ennek fejlődési állapota, valamint az előforduló fajták igen sokat mondanak a talajról. Jól fejlett erdőség rendszerint jó áteresztőképességű talajokat jelez, amelyeknek mélyebb szelvényében nincsen talajhiba. Visszamaradt, rosszid fejlődő fák azonban általában talajhibára mutatnak. Különösen érdekes az úgynevezett csúcsszáradás, amelyet az Alföldön az akácfákon figyelhetünk meg. Sokszor 2 m mélységben lévő szikes vagy gleyes, vízáthatlan rétegek is kimutathatók ilymódon. A szikes legelők, rétek növényzetére vonatkozólag utalok Fay Andornak ugyané füzetben megtalálható munkájára. Kultúrnövényzetnél száraz évben a szikes foltokat azonnal elárulja gyérebb, visszamaradt növényzetük. Különösen érzékeny ilyen szempontból a tengeri. Nedves évben a gabonafélék nem mutatják annyira kifejezetten a szikes foltokat. A tengeri azonban az erősen szikes területeken még ekkor is feltűnően visszamaradt. A luçerna első kaszálás előtt nem sokat mond a mélyebb altalajról, második-harmadik sarjúja azonban már igen szépen mutatja, ha az altalajban valami hiba van. Ilyenkor nagy segítségünkre van, ha a föld tulajdonosától megtudakolhatjuk a lucerna első, második stb. kaszálási eredményét. Még a lucerna is megérzi, ha Г5—2 m mélyen valami talajhiba van. Legtanulságosabb azonban a gyökerek fejlődésének megfigyelése a próbagödörben. Vízáthatlan vagy szikes réteg felett az addig dús gyökérfejlődés hirtelen megszűnik, vagy erősen megritkul. Így esetleg olyan talajhibákat is észreveszünk, amelyek külsőleg sem színben, sem szerkezetben nem árulják el magukat. 32*