Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IV. Rohringer Sándor: Talajvízszíntanulmányok a Duna-Tisza-közén

45 kedvezőtlenül mély helyzetet és minden a lecsapolásnak útjába álló akadály dacára a növénytermelésre kedvező helyzet állott elő. Természetesen magát a talaj szerkezetét a lecsapolás nem változtatta meg, ahol szik volt, ott szik van ma is. Azonban szemmelláthatólag javuló szik, ami már a lecsapolás hatásának tulajdonítható. Általában az egész területen Cegléd és Dömsöd, Soroksár és Kiskőrös között inkább mondható a talajvíz magasnak, mint túlalacsonynak és a terület kiszárítóttnak. Hogy a talajvízállás lecsapolások nélkül is magas lehet, azt az előbb említett borsodi nyilt ártér példája mutatja, ahol minden lecsapolás nélküli területen magasabb talajvízállást is találunk. Összefoglalás. Az összes beszerzett adatokból az alábbi következtetések vonhatók le : 1. A legfelső szintű talajvíz elhelyezkedése, esése, mélysége főleg a talaj felszíni alakulatától, a csapadék intenzitásától és a talaj szerkezetétől függ. 2. Hazai viszonyaink között a talajvíz elhelyezkedésére a késő őszi és koratavaszi hónapok csapadéka van döntő befolyással, kevésbbé befolyásolja a nyári csapadék és a párolgás. A nyári nagy és tartós meleg megszüntetheti az összhangot a párolgás és a növény vízszállító képessége közt s akkor aránylag magas talajvízállás mellett (1935. év) is elfonnyadhat a növényzet. 3. A lecsapoló csatornák a felszínen összefutó vizeket vezetik el. Hatásuk a talajban lévő vízre csak keskeny sávon érvényesül. A talajvíznek lefelé való süllyedését lecsapoló árkokkal csak akkor lehet befolyásolni, ha az áteresztő talaj nem terjed jelentékenyen mélyebbre, mint a lecsapoló árok feneke. 4. A talajvízállás földalatti gátak (agyagtöltések) beépítésével befolyásolható, különösen akkor, ha a talajvíz földalatti erekben szivárog. Az erek irányára merőlegesen épített agyagtöltések azonban csak akkor hatásoask, ha azok a vizetzáró rétegig — feltéve, hogy ilyen van — lehatolnak. 5. A talajvízszín emelése átmenetileg hasznos lehet a sziki növényzet számára, de magára a talajra káros, mert a szikesedést fokozhatja azzal, hogy a talajban lévő sókat nem lefelé, hanem felfelé irányuló mozgába hozza, vagyis ellene dolgozik a csatornák felé irányuló kilúgozásnak. 0. A Duna—Tisza-közén végzett kutatások igazolják, hogy a talajvíz állása jó talajoknál, amelyeknél van kapillaritásuk és a növényzet gyökere nem egészen sekély, 2—3 méter mélységnél sem káros a növényzetre. Csupán a homoktalajok azok, amelyek sekély talajvízállást kívánnak. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén végezett lecsapolások ennek a kívánságnak is megfelelnek, mert a talajvíz rendes körülmények között a mély részeken l'O méterig sem süllyed. Végeredményben a Duna—Tisza-közén és a Tisza jobbpartján végzett talajvízszínkutatások igazolják, hogy a lecsapoló árokhálóz^tnak nincs elegendő hatása arra, hogy a talajvíz állását befolyásolja. Nagy távolságban lévő lecsapoló csatornák közt széles területeken a talajvíz állása nem függ a csatorna vizének állástól, sem pedig a csatornák nem képesek az áteresztő talajt oly mértékben vízzel táplálni, hogy a csapadékhiány miatt beállott talaj vízszínsüllyedés megállítható legyen.