Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
484 A talajoldat töménysége, összetétele igen változatos. Töménységét (koncentrációját) nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló víz mennyisége. Hogy a talajban lévő nedvességből mennyi áll a tényleges oldat részére rendelkezésre, azt majd később fogjuk látni. Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy még a talaj 0"05— 0'10%-nak megfedelő oldott anyag esetében is előfordulhat, hogy a talajoldat 5—6 súlyszázalék oldott anyagot tartalmaz. Sós talajoknál természetesen még ennél töményebb talajoldatot is találunk. A talajoldat töménységének itt csak az alkatrészek oldhatósága szab határt. A talaj sói közül legkönnyebben oldódnak a nitrátok NaN0 3=nátronsalétrom, KN0 3 kálisalétrom, Ca(N0 3) 2=mészsalétrom. Ezért a talaj pillanatnyi salétrom(nitrát-)készletét mindig a talajoldatban találjuk. Az ammoniák-nitrogén egy része, bár az ammoniumsók vízben szintén igen jól oldódnak, az adszorpciós komplexumban is lehet megkötve. Szintén igen könnyen oldódnak a talajban lévő nátrium-,kálium- és magnéziumsók, a magnéziumkarbonátot kivéve. Ide tartozik még az aránylag ritkábban előforduló kalciumklorid is. E sók 1 sr.-e 2—5 súlyrész vízben feloldható. Közepes oldhatóságú a gipsz, CaS0 4.2H 20, amelynek 1 sr-e kereken 200 sr. vízben oldható fel. Végül a legkevésbbé oldódik a kalcium-és magnéziumkarbonát, amelyek közül az első számbavehető mennyiségben csak szénsavas vízben oldódik, mint bikarbonát CaH 2(C0 3) 2. Az említetteken kívül még találunk a talajoldatban egy kevés foszforsavat is, amely azonban túl lúgos talajoldatból mint kalciumfoszfát, túl savanyú és Al és Fe-sókat tartalmazó oldatból pedig mint e két fém foszfátja igen könnyen kiválik. A talajoldat mindig visszatükrözi bizonyos mértékig az adszorpciós komplexum összetételét, amellyel közvetlenül érintkezik. Az oldott anyagnak a talaj súlyegységére vonatkoztatott mennyisége pedig az egyes talajtípusokra jellemző. A legtöbb talaj oldatában a Ca uralkodik, ritkábban a Mg. A szikes talajoldatban természetesen a Na-é a vezetőszerep. A növény a talajoldatból szívja fel tápanyagait s helyette szénsav alakjában H-ionokat küld a talajoldatba, amelyek viszont az adszorpciós komplexumba belépve, onnan bázisokat szorítanak ki, amelyek a talajoldatot gazdagítják. Nyáron vagy ősszel azután, a talajtevékenység csökkenésével a talajoldatban felszaporodó bázisok ismét részben vagy egészben kicserélik az adszorpciós komplexumba időközben belépett H-t. E folyamat mértékétől függ azután a talaj elszegényedése vagy gazdagodása. Ha a talajoldatban a Na-sók szaporodnak fel, úgy a tömeghatás törvényeinek értelmében kicserélik az adszorpciós komplexumban lévő Ca-ot, amely azután a száraz nyári időben a talajoldatból mint oldhatatlan CaC0 3 kiválik és így elvész az adszorpciós komplexum számára. Évről-évre ismétlődve e folyamat végül is az adszorpciós komplexumnak Na-al való teljes vagy részleges telítésére, vagyis elszikesedésre vezet. f) A talaj levegője. A talaj levegője a talaj hézagait tölti ki és főleg abban különbözik a légkör levegőjétől, hogy lényegesen nagyobb mennyiségű szénsavat tartalmaz, továbbá vízgőzzel majdnem mindig telítve van. Például füves mezőségek talajának levegőjé-
