Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

482 nedves állapotban felvett szerkezetük miatt nem tudnak egymáshoz túlközel kerülni, amellett hidrátvizüket elvesztve, a pelyhek belsejében üregek, pórusok keletkeznek és a talaj ,,jó morzsás" szerkezetet mutat. A hidrogén viselkedése egészen sajátságos : általában erősen előmozdítja a koagulációt, azonban, mivel hidrát-burka nincsen, a beszáradáskor keletkező rögöcskék pórusszegények s ezért kemények és nehezen aprózhatok fel. Emellett még más hatások (védőkolloidok, kis mennyiségben jelenlévő idegen, főleg vasionok hatása) is érvényesülnek, úgy hogy a hidrogénnel telített talajok igen különböző szerkezetűek. Alapvető különbség azonban a hidrogénnel telített (tehát savanyú) talajok és a nátriummal telített talajok között, hogy előbbiek sohasem folynak szét, azonkívül mechanikai eszközökkel legalább bizonyos időre tűrhető művelési állapotba hozhatók. Az elmondottakból főleg azt szívleljük meg, hogy megfelelő nedvesség hiányában semmiféle javítóanyag (mész) hatása nem tud érvényesülni, mert hogy egy talajt koaguláltassunk, ahhoz előbb peptizálni kell. Ezért is fontos például a mésszel való szíkjavítást öntözéssel egybekötni, mert a javulás sokkal gyorsabban következik be, mintha csak a természetes csapadékra bízzuk. Megjegyzésként még azt fűzhetjük az elmondottakhoz, hogy a mechanikai elemzésnél a talaj diszpergálására azért használunk litiumkarbonátoldatot, mert a Li a legerősebben hidratált egyértékű kation, ennélfogva diszpergáló hatása az előbbiek alapján a legerősebb. Könnyen érthető, hogy a fentebb tárgyalt vízadszorpciós jelenségek miatt a kicserélhető bázisok a talaj vízmegkötő és vízleadó képességét is erősen befolyásolják. Az adszorpciós komplexumot mennyiségileg a 100 g talajszárazanyag által adszorbeált és mg-egyenértékben kifejezett kationok mennyiségével jellemezzük. Az összes adszorbeált kationok e módon kifejezett mennyiségét nevezzük a talaj teljes adszorpcióképességének és T-vel jelöljük. Az úgynevezett bázisok : Ca, Mg, К és Na adszorbeált mennyiségének összege képezi az úgynevezett /S-értéket. A T-S értéket, amely tehát az adszorbeált H és esetleg A 1 és Fe mennyiségéből áll, nevezzük a talaj telítetlensége (savanyúsága) mértékének és a telítettség fokát az — . 100 = V hányadossal jelöljük. A kicserélhető kationoknál szokás még az egyes kationokat az S, vagy Tértékek %-ban is kifejezni. Ez a kifejezésmód igen áttekinthetően mutatja, hogy milyen kation uralkodik valamely talaj adszorpciós komplexumában. Hogy milyen változó nagyságú a talajok adszorpciós komplexuma, arra példának összefoglaltam a következő táblázatban néhány jellegzetes talaj adszorpciós komplexumának összetételét. (1. III. táblázat.) e) A talaj oldat. A talajban mindig vannak vízben oldható anyagok : különféle sók és szervesanyagok. Megfelelő mennyiségű víz jelenlétében ezek feloldódnak és létrejön a talajoldat. A talajoldat rendkívül fontos szerepet játszik a növények táplálkozásánál. Nagyrészt belőle szívják fel a hajszálgyökerek a növények ásványi tápanyagait. Mivel a gyökerek sejtfala általában félig áteresztő (semipermeábilis) hártya, amely az oldószert (vizet) átbocsájtja, de a benne oldott anyagot nem, egyelőre nem lehet végleg eldönteni, hogyan történik a talajoldatból a tápanyagfelvétel.