Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
476 míg lúgos közegben, mész jelenlétében alacsonyabb széntartalmú, jó fizikai sajátságú termékek jönnek létre. Hiába telítjük mésszel a savanyú humuszt tartalmazó talajokat, sohasem lesz azok humusza olyan kedvező sajátságú, mint a mész jelenlétében keletkezetté. Maga a televényképződés (humifikáció) folyamata kémiailag még távolról sincsen tisztázva, annyi bizonyos azonban, hogy a nyers növényi maradványoknak humusszá való átalakulásánál a mikroorganizmusok nagy szerepet játszanak. Ujabb kutatások szerint a humusz a ligninnek nevezett szerves anyaggal igen közeli rokonságban van. Ezek a vizsgálatok azonban ma még nincsenek lezárva. Gyakorlatilag a humusztartalom szerint következőképen osztályozhatjuk a talajokat : 25%-nál magasabb szerves anyagtartalom esetén humusz (szerves) talajról, 0—25% humusztartalom esetén pedig humuszos talajról beszélünk. Az átlagos magyar viszonyokat tekintve, talajaink humusztartalma, ha a tőzeges és kotus talajoktól eltekinthetünk, 1—10% között mozog. Részletesebben a humusztartalomról majd az egyes talajtípusok tárgyalásánál és a gyakorlati részben lesz szó. A humusz, mennyiségétől függően, nagymértékben befolyásolja a talaj fizikai sajátságait. Laza homoktalajok, ha elegendő mennyiségű telített humuszt (szelíd televényt) tartalmaznak, a kilugzásnak jobban ellentállnak, tehát nem szegényednek el. Ezért fontos futóhomokos területen a humuszképződés előmozdítása trágyázással stb. Nehéz agyagtalajokat pedig megfelelő mennyiségű telített humusz morzsalékosabbá, jobban átszellőzötté lesz. A humusz mennyiségét a talajban rendesen úgy szoktuk megadni, hogy valamely kémiai eljárás segítségével meghatározzuk az összes szerves anyagban lévő szenet (C) és ennek %-ban kifejezett mennyiségét 100/57 = 1'72-vel megszorozzuk. E szorzó onnan ered, hogy régebben, mint említettük, feltételezték, hogy a humusz 57% szenet tartalmaz. Ez az eljárás nem egészen helyes, de tömeges vizsgálatoknál és gyakorlati célra jó áttekintést nyújt. A humuszanyagok közvetlen meghatározása tudniillik elég bonyolult feladat. d) Az adszorpciós komplexum és a vele összefüggő jelenségek. Az adszorpciós komplexum a talaj úgynevezett agyagos részéből (agyagkomplex, „clay complex") valamint a talaj valódi humuszanyagából áll. A humuszról tudjuk, hogy savtermészetű anyag, bázisokkal sókat alkothat. A talaj agyagásványai szintén savszerű sajátságokat mutatnak. A humusz és az agyagos rész tehát bázisokat, szabatosan kifejezve fémkationokat tud lekötni. Minthogy azonban, kevés vízben oldható liuinuszsavtól eltekintve, az egész adszorpciós komplexum vízben oldhatatlan, ez a sóképzés egészn sajátságos körülmények között folyik le. Nem is nevezzük a bázisok megkötésének folyamatát sóképzésnek, hanem, mivel csak a szemecskék felületén folyik le, poláris adszorpciónak, 1 2 Az adszorpciós komplexum által megkötött fémkatiónokat pedig kicserélhető kationoknak vagy bázisoknak nevezzük. Ezeket a bázisokat igen gyenge savakkal, sőt semleges sóoldatokkal ki lehet oldani az adszorpciós komplexumból, míg az egész adszorpciós komplexum csak erélyes kezelésre (tömény sósavval való főzés stb.) oldódik. Az alkatrészek egy csoportja tehát, mivel az agyagos szemcse és a humusz vízben oldhatatlan, a szem1 2 L. pl. Buzágh, A. : Kolloidik, p. 192.
