Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

442 Ügy a szolonecszerű oszlopos szerkezetű kötött szikeken, mint a szerkezet nélküli homokos és meszes-szódás területeken a sósréteg fekvése 3-—4 szintre osztja be a szikes területet. Mint erre dr. Kreybig Lajos és dr. Endrédy Endre

1 tanulmánya rámutatott, a felsőtiszavidéki alföldi szikes rétegekre jellemző, hogy ugyanazon földrajzi szélesség alatt általában ugyanegy tengerszintfelettimagasságban vannak elhelyezkedve. Az Alföld északi részén ez a kritikus magasság 97 méter a tengerszint felett és innen Délnek 100 kilométeren egyenletesen 88 tengerszintfeletti magasságig lejt. Az ennek a lejtőnek a délköri fekvés szerint meghatározható kritikus magasságában fekvő helyeken tehát a sós réteg (szikfok) a talaj felszínére kerül. Az ily felszínes fekvésű szikes, sós talajokon halofita növényzetet, a szódás területeken a sziksó hófehér kivirágzását, kötött szikeken a kicsapódott kovasav vakszikjét találjuk. A szikfok vagy vakszik fölé emelkedik 10-—20 cm magasan a szikpadka, amelyből a szik alámosódott (kimosási-denudációs szint). Itt a sós növényeken kívül a sekély, sokszor a víz és kártékony kultúrhatások (legeltetés, kitaposás) által lerombolt padkán, a szárazságot tűrő xerofit a növényeket és a televény iránt is igénytelen, mindenütt megélő kozmopolita, parlagi (ruderális) növényeket találjuk. Ott, ahol a szikréteg mélyen fekszik a felszín alatt és azt szelid agyag vagy löszhullás borítja, a kötött szikeseken a szikes mezőt, termősziket találjuk. Növényzete a veresnadrágcsenkesz legelőtől az angol és réti perjés kaszálóig és termőszikes szántóföldig javul. Ennek a színtájnak a homokos, szódás-meszes szikeseknél a felső homokterrasz felel meg. Viszont ott, ahol mélyedések vannak, a rétséget a sziki laposok jobb helyein a valódi harmatkásás kaszáló, a szikesebb részeken a mézpázsitot a zsiókás tocsogók, majd a sóshináros növényzetű tócsák, semlyékek váltják fel és ezek képezik a szikes terület alsó negyedik szintjét. Amint a padkás szikeknél látjuk, 10—20 cm-es színvonalkülönbségek már lényeges eltéréseket jelentenek talajminőségben és növényzetben. Mivel pedig még a délibábos rónaság sem teljesen sík terület, érthető a növényzet mozaikszerű gyors változása, ha mindjárt aránylag csekély számú fajtából is áll egy-egy színtáj növényzete. Ez az utóbbi körülmény, a csekély fajszám és a

zok meglehetős állandósága könnyíti meg azt az igyekezetet, hogy a magyar medence oly fontos sziki talajtípusának virágos növényzetével talajismereti célokból közelebbről megismerkedjünk. Jávorka Sándor dr. remekbe készült klasszikus magyar florisztikai műve, a ,,Magyar Flóra" a történelmi Magyarország 4242 virágos és edényes virágtalan növényének leírását adja. Ugyanezen kiváló botanikusunk ,,A Magyar Flóra kis határozója" című kirándulási kézikönyvében, a csonkaország kb. 2300 tőalakját írja le. Ezzel szemben szikeseinken csak 40—50 valódi sóshalofita növényfajtánk van és az összes ezekhez keveredett, illetőleg az enyhébben szikes területeken vadon előforduló egyéb növények fajtaszáma is csak kb. 150 körül van. 1 Über die Abhängigkeit des Vorkommens von Alkaliboden im Oberen Tisza Gebiete Ungarns von der absoluten Höhenlage.