Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - VII. Szakirodalom

432 Főcélja az amerikai mérnöki gyakorlatban elterjedt, a Bernoulli-tétel alapján levezetett eredményeinek ellenőrzése. Megállapítja, hogy a Rehbock által 3 csoportba sorozott vízmozgás (áramlás, rohanás és a kettő közti átmenet) helyett elegendő 2 csoport és ennek megfelelően 2 képlet. Egyébként megerősíti Rehbock eredményeit : legkevésbbé duzzaszt a lencsealaprajzú pillér és a karcsúság legjobb aránya 1 : 4—1 : 7. A hengeres ikerpillérek, akár különállóan, akár diafragmalemezzel összekötve készülnek, hidraulikai szempontból kedvezőtlenek. Ha a pillér nem áll a víz szálában, hanem tengelye a sodorvonallal legfeljebb 10°-os szöget zár be, a duzzasztás nem növekszik számottevően. De már erősen akadályozza a pillér a vízlefolyást, ha hajlásszöge a sodorvonalhoz képest 20° vagy annál több. A tanulmány függeléke F. G. Scobey grafikus eljárását közli, amellyel a hídpillérek beépítésével befolyásolt folyószakasz vízszínének hosszszelvénye megszerkeszthető. Végül képleteinek alkalmazását megkönnyítő diagrammok következnek és néhány rajz, amely a pillérek körüli sebességeloszlást és vízszínalakulást szemlélteti a laboratóriumi mérések alapján. JVagrfer-képletek együtthatóinak megállapítása és Rehbock Bogárdi János.