Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban

388 országszerte erősen visszaesik és a mellett rendszerint nagyon egyenlőtlen időbeli elosztásával is megnehezíti még a lehullott csapadékmennyiség célszerű és gazdaságos felhasználást is. Ha végigtekintünk a különböző országrészeken, azt látjuk, hogy még a Dunántúl legnagyobb részén is 30—35 mm-es csapadékhiány mutatkozik. Az Alföldön a hiány átlagban 40 mm körül váltakozik, sőt a 43 mm-t (kat. holdanként mintegy 250 m

3-t) is eléri. Ez azt jelenti, hogy még átlagos években is hiányzik a kapások és legelők kedvező fejlődéséhez szükséges vízmennyiségnek 30—40%-a, sőt egyes helyeken 48%-a is. Teljesen érthetővé válik tehát az átlagosnál is szárazabb évek szomorú terméseredménye kapásokban, az egész évre kiható és az állatállomány mennyiségét és minőségét egyaránt nagyon károsan befolyásoló takarmányhiány, megértjük, hogy mint sorvadnak el a fonnyadó kukorica-levelekkel,a kiégő fűvel együtt a gazda reményei is. Látni fogjuk, hogy más tekintetben is ez a hónap a legkedvezőtlenebbek közé tartozik és meg fogunk ismerni olyan körülményeket is, amelyek a csapadékhiány számszerű értékében mutatkozó hátrányokat még jobban fokozzák. Minden egyébtől eltekintve, ennek az egy hónapnak viszonyai egymagukban is eléggé megokolják és alátámasztják az öntözés szükségességének gondolatát. A kapásokat és legelőket tekintve csak kevéssé kedvezőbb a helyzet augusztusban, amikor a kapásoknak országszerte 15—20 mm, a legelőknek 35—40 mm eső hiányzik. Kivételesen rossz Csongrád megye egyes vidékeinek helyzete ; itt a hiány 24, illetve 49 mm-t (egy kat. holdra 285 m

3-t) tesz ki. Csak a Dunántúl nyugati részei, valamint az északi hegyes vidék vannak jobb körülmények között. Szeptemberben már csak a legelők szorulnak rendszeres csapadék-kiegészítésre, a hiány körülbelül 10—20 mm. A III. táblázat csak az összesen szükséges vízmennyiséget tünteti fel, de nem veszi tekintetbe a megművelt terület nagyságát és így nem alkalmas arra, hogy országrészek között összehasonlításokat végezzünk. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha mindenütt ugyanakkora területre vonatkoztatjuk a szükséges vízmenynyiséget, például 1 katasztrális holdra. Ezért a következő IV. táblázat feltünteti, hogy az egyes termények havonta és kat. holdanként hány m

3 víz pótlását kívánják az egyes országrészekben, átlagos csapadéké évben. Az összeállítás tanúsága szerint a búza és a rozs csak májusban és július első felében szorul csapadék-kiegészítésre, éspedig a Duna-—Tisza-közén és a Tiszántúl körülbelül kétszer-háromszor akkora vízmennyiség pótlására volna szükség ezekben a hónapokban, mint a Dunántúl. Az árpa a Dunántúl és a hegyvidéken alig szorul támogatásra, az Alföldön azonban ugyanezekben a hónapokban szintén igényel még 30—40 m

3 vizet holdankint. A zab nagy nedvességszükségletével inkább hegyes vidékeket kíván. A kapások még a Dunántúl és a hegyes vidéken is igen számottevő, 100 m

3-t megközelítő vízmennyiség pótlását igényelik július hónapban, a Duna—Tiszaközén azonban ez a hiány a 160 m

3-t is eléri. Augusztus már valamivel kedvezőbb ezeknek a növényeknek a számára, a Tiszántúl sokkal nagyobb mértékben, mint •a Duna—Tisza-közén. A rétek és legelők csak a Dunántúl és ott is csak a tavaszi negyedben vannak közelítőleg kielégítően ellátva vízzel, a nyári hónapokban itt sem kapnak elég esőt, hanem még itt is 100 m

3-t meghaladó vízmennyiség hiányzik minden hold legelőnek.