Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban

383 Ezután meg kellett határoznunk az ország területére lehulló összes csapadék­mennyiséget. Ez úgy történt, hogy kiválasztottunk az ország területén 42 meteoro­lógiai megfigyelő állomást, lehetőleg egyenletes területi elosztásban. Ezekről az állomásokról 30 éves megfigyelési sorozat állott rendelkezésre és így ismeretesek (Hajósy munkája alapján) az itt lehullott csapadékok havi átlagértékei. 1 A mete­orológiai észlelési adatokból azonban nehéz kiszámítani valamely zárt területen lehullott összes vízmennyiséget, éspedig azért, mert az észlelések egyes álllomásokon, tehát egyes pontokon történnek és így az a kérdés merül fel, hogy ezen észlelési pont körül mekkora körzetben tekintsük még érvényesnek az ott mért csapadék­mennyiséget. Ezért ha zárt területekre eső csapadékot akarunk számítani, többféleképen járhatunk el. Megtehetjük például azt, hogy az ország területét derékszögű négy­szögekre osztjuk (esetleg négyzetekre) úgy, hogy minden négyzetben csak egy állomás legyen. Ennek az állomásnak adatait azután az egész négyszög területére érvényeseknek tekintjük és azokkal számolunk a négyszög egész területén. Ez az eljárás azonban teljesen önkényes, mert a négyszögekre való beosztás nagyon sokféleképen lehetséges, egységes elveket ennél a beosztásnál nem lehet követni. Ezenfelül ennek az eljárásnak a helyessége még nem is valószínű, mert ez annyit jelentene, hogy lesznek vonalak és pedig önkényesen felvett vonalak (a négyszögek határvonalai), melyeknek egyik oldalán ugrásszerűen más a csapadékmennyiség, mint a másik oldalon. A természetben ilyen ugrások nemigen vannak, az így kapott eredmények nemcsak helytelenek lennének, hanem még valószínűtlenek is. Leghelyesebb abból az alapfeltevésből kiindulni, hogy a csapadékmennyiség egyik állomástól a másikig folytonosan változik éspedig a két állomást összekötő egyenes vonal mentén egyenletesen megy át az egyik állomás csapadékmennyi­ségéből a másikéba. Most az a kérdés, hogy ha bármely két állomást összekötő egyenes mentén ezt a csapadékelosztást feltételezzük, hogyan lehet kiszámítani egy zárt területre jutó esőmennyiséget. Az állomásokat összekötő egyenesek az ország területét háromszögekre bontják. Ezeknek minden csúcspontjában egy-egy meteorológiai megfigyelő­állomás van. Elméleti meggondolások (lásd a Függelékben) arra az eredményre vezetnek, hogy egy-egy ilyen háromszögre nézve a lehullott csapadék mennyiségét mm-ben úgy számíthatjuk ki, hogy a három csúcsállomáson mért csapadékmagas­ságokat összeadjuk és az összeget osztjuk hárommal. A háromszög területére lehullott összes vízmennyiséget pedig magkapjuk, ha ezt a középértéket szorozzuk a háromszög területével. Természetesen a háromszögekre való beosztás sem mentes minden önkénytől, mert a háromszögek is nagyon sokféleképen alkothatók meg. Lehetőleg arra kell törekedni, hogy a háromszögek hegyesszögűek legyenek, csúcsaik ne feküdjenek éghajlati szempontból erősen különböző vidékeken, általában a csúcsok ne legye­nek egymástól túlságosan messze, mert ezek a körülmények mind olyanok, hogy a csapadékelosztás folytonosságát, tehát szabályosságot kevésbbé valószínűvé teszik. A háromszögek oldalai mentén így is lesz szakadás a csapadékelosztás folytonosságában, amennyiben a háromszögeket határoló egyenesek egyik oldalán 1 Dr. Hajósy Ferenc: A csapadék eloszlása Magyarországon. (1901 —1930.) 14 színes és 4 fekete nyomású csapadéktérképpel. (A M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Kiadványai XI. kötet.) Budapest 1935.

Next

/
Thumbnails
Contents