Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

370 Az eddigi hídépítéseknél a mederpilléreknél alkalmazott vasszerkezetű süllyesztőszekrények fölötti falazás vízmentességének biztosítására a süllyesztőszekrény köpenylemezéhez csatlakozó további vaslemez szolgált, amit az egész alaptest magasságában tovább vittek és fadúcolással merevítettek. A köpenylemez helyébe itt bauxit-betonból készült 30 centiméter vastag és kazettaszerű merevítésekkel ellátott vasbetonlemez került, ami a vaslemez magas hazai ára miatt itt lényegesen olcsóbbnak bizonyult. A merev kazettaszerkezet közötti takaréküregekbe azután egész sovány (130 kg/m

3) kev. arányú magbeton került. Újítás volt végül az alaptest tetejéhez kötött pallókörfal is (v. ö. 13. ábra és 8—9. számú képek), mely a felmenő falazat építési vízszín alatt levő részét víztelenítette. Ezt a pallófalat azután eltávolították és búvárokkal még a támasztó szögvasat (v. ö. 9. kép) is lecsavarták. A régi gyakorlat szerint a vasköpenylemeznek ezt a részét csak akkor lehet levágni, ha kis vízállásnál jól hozzá tudtak férni ; a levágott lemez pedig kárba vész. Az idők folyamán persze az építés ideje alatti kisvíznél még alacsonyabb vízállások is fordultak elő s ekkor a levágott köpenylemez kilátszik, mint az a Ferenc Józsefhídnál és a Margit-hídnál alacsony vízállásnál ma is látható. Megemlítem még, hogy a süllyesztőszekrény vasszerkezete a külföldi hasonló méretű süllyesztőszekrényeknél jóval gazdaságosabb volt, mert m

2-ként 262 kilogramm vas esett rá, szemben a külföldi szerkezeteknél levő átlagos 300—350 kilogrammal. A Horthy Miklós-híd pesti mederpillérének süllyesztőszekrényénél és a Margithídbővítés mederpilléreinek süllyesztőszekrényeinél már további újítás volt, hogy ugyanezt a vasszerkezetet teljesen hegesztett kivitelben alkalmazták, ami súlyban további megtakarításokat jelentett (m

2-ként 179 kg). A köpenylemezt itt már belül is csak 2 mm vastagra vették (1. V. tábla b) ábra). A süllyesztőszekrényt nem a cölöpállványra épített szerelőpadozaton, hanem a part mellett lehorgonyzott pontonokon felállított padozaton szerelték össze és a kész szerkezetet a pontonokon beúsztatták a süllyesztőállvány közé (1. 11., 12. számú képek). A MargitMd építésénél már a jól bevált szerkezetek nyertek egységesen minden pillérnél alkalmazást: a parti pilléreknél vasbeton (1. III. tábla e) ábra), a mederpilléreknél hegesztett vasszerkezetű süllyesztőszekrényekkel (1. 13—14. sz. képek). A Margithídnál különösen fennállott annak veszélye, hogy a süllyesztőszekrény egyenlőtlenül fekszik fel és elcsavarodik, mert a meglevő alaptesttől 70 centiméter távolságban kellett az új alaptestet felépíteni (v. ö. 15. sz. kép). Éppen ezért a hosszirányú merevségre és az elcsavarodások elleni biztonságra még fokozottabb gondot fordítottak és külön átlós irányú bekötéseket és merevítéseket is alkalmaztak. A margithíd mederpilléreinek süllyesztőszekrényeihez fel13. ábra : A Horthy Miklós-híd mederpilléreinek keresztmetszete. — Querschnitt der Strompfeiler der „Horthy Miklós"-Brücke. — Cross section of the river piers of the „Horthy Miklós" bridge.