Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

365 parti pilléreknél az az eset, hogy a part a víz fölé lejt és a süllyesztőszekrény egyik fele már a vízbe érne, míg a másik fele szilárd talajon áll. Ilyen esetet mutat a 11 la) ábra, mely a Horthy Miklós-híd pesti parti pillérénél alkalmazott süllyesztőszekrény felépítését mutatja. Ilyen esetekben úgy a süllyesztőszekrény alátámasztását (talpgerendák), mint azok kivételét és a süllyesztést is annak figyelembevételével kell végrehajtani, hogy a part felőli talaj és a víz felőli talaj teherbírása nem ugyanaz, továbbá a part felőli magasabb földfelület súrlódása azt az oldalt jobban visszatartani igyekszik. Vagyis az egész süllyesztőszekrény hajlamos arra, hogy a víz felé billenjen. (V. ö. 11/6^ ábra.) Ennek elkerülése végett a víz felőli oldalon szélesebb talpgerendák alkalmazandók ; a part felől pedig a munkakamrában való földkiemelést jobban előre kell hajtani. Szokásos bizonyos esetekben élővízben is mesterséges feltöltéssel szigetet előállítani és az ott elkészített vasbeton-süllyesztőszekrénnyel végrehajtani az alapozást. A szigetet rendszerint vasszádfal körülzárás közötti feltöltéssel állítják elő és az alapozás elkészülte után a vasszádfalakat kihúzzák. Ilyen mesterséges szigetről szándékoztak eredetileg a Margithíd középpillérének kiszélesítése végett épített alaptestet is lesüllyeszteni, azonban ez a vízjáték bizonytalansága miatt elmaradt. Hazai kivitelezett példa erre nem lévén, a nagyszámú külföldi példára (például Ludwigshafen-, Mannheimi Rajnahíd átépítése) kell utalnom. Nagyobbára természetes szigetről süllyesztették a balsai Tiszahíd mederpillérének alapját is. (1929.). 2. Állványról való süllyesztés. Míg a szárazról való süllyesztés tipikusan vasbeton-süllyesztőszekrények használatára alkalmasak, addig az állványról való süllyesztés a legutóbbi időkig csaknem kizárólagosan vasszerkezetű süllyesztőszekrények alkalmazását kívánta meg. A süllyesztőállványnak tulaj donképen kettős szerepe van : 1. az élővíz medrében készített olyan mesterséges padozat, melyen a süllyesztőszekrény összeszerelhető és felépíthető ; 2. melyre a kész süllyesztőszekrény felfüggeszthető és ráépített megfelelő csavaros emelők (orsók) segélyével lassan és óvatosan folytonos ráfalazás közben — a mederfenékre ereszthető. Ha a süllyesztőszekrény a mederfenékre ért és az orsókról leoldatott, akkor a továbbiakban a süllyesztőszekrény rendeltetése már teljesen azonos a szárazról való süllyesztéseknél is használatos és ott leírt munkaállványéval (munkapálya, portáldaru, anyagkiszállítás, zsilipcsőtoldás és ráfalazáshoz). Nyilvánvaló, hogy a süllyesztőállvány (1. 12. ábra) úgy méretezendő, hogy a süllyesztőszekrény leeresztése közben fellépő legnagyobb terhelést is bírja. Ezt a legnagyobb terhelést a leeresztő orsók legnagyobb terhelése jelenti (8—30'), amit a süllyesztési programmban fel kell tüntetnünk (II. tábla с) ábra), a falazás és süllyesztés menetének megfelelően. Megjegyzendő, hogy az így kiszámított orsóterhcléshez még azt a többletet is hozzá kell venni, ami egy hirtelen vízszín apadás (30—50 cm) következtében előáll. Az orsóterheléshez képest a portáldaruból adódó terhelés (5—10') rendszerint kisebb jelentőségű az állványjármok és főként a cölöpök szempontjából. Az állványt nemcsak a függőleges erőhatásokra kell méreteznünk, hanem a vízmozgás és főként a vízbemerített süllyesztőszekrény oldalfelületére ható víz-