Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról
357 r helést rendszerint annak a ráfalazott faltömegnek a súlya jelenti, amely az első két-három napig, tehát addig kerül rá, amíg a ráfalazott betonréteg maga is meg nem köt ; a veszélyes terhelést tehát az első eset adja (5. ábra, a)). 3. A süllyesztőszekrény hosszirányú merevségét biztosítják végül a hossztartók, különösen a szegély hossztartók, melyekre a süllyesztés közben fellépő egyenlőtlen felfekvések vagy elbillenések stb. következtében előálló hosszirányú hajlító vagy csavaró igénybevételek miatt van szükség. Ezeknek a tartóknak a méretezése a legbizonytalanabb, mert előre teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen aláuregelési vagy felfekvési esetek fognak süllyesztés közben, de különösen a mederfenék elérésekor fellépő kimosások folytán előállani. A gyakorlat adta tapasztalatok alapján fel szokás venni, hogy középen egy bizonyos hosszon (l/ 3— 2/ 5l) lebeg a caisson (5. ábra, d)), valamint, hogy a sarkok lebegnek egy bizonyos lioszszon (5. ábra e)) (l/ 3—lj A). A hossztartóknak a süllyesztőszekrényre eső terhelést ilyen áthidalásokkal is bírnia kell és pedig rendszerint a második és harmadik kritikus terhelési esetben. A hossztartók ilyen föltevések alapján való méretezését a gyakorlat teljesen igazolja (például Horthy Miklós-liíd), annál is inkább, mivel ilyen hosszakon való lebegés elő is szokott tényleg fordulni. (V. ö. párnafák kivétele a vasbeton süllyesztőszekrényeknél.) Szokásos még a hossztartók méretezésére az az eljárás is, hogy bizonyos magasságkülönbséget veszünk fel — süllyesztőszekrény két átlóban fekvő sarka között 1—2 cm-t — és megállapítjuk, hogy ez mint lehajlás milyen feszültségeket ébreszt a merevítő hossztartókban, illetve milyen hossztartókat kell emiatt az erőrendszer miatt alkalmaznunk. Erre az utóbbi méretezési eljárásra nézve közlöm a W. Laupmann-íéle számítási menetet. Vegyük fel azt a határesetet, hogy a süllyesztőszekrény két diagonálisan szemben fekvő sarokpontján fekszik fel és ugyanakkor az átellenes diagonálisban fekvő sarkokat l'-val terheljük (6. ábra). A merevnek felvett rendszer szimmetriája folytán mind a két felfekvési ponton a reakció —1' kell, hogy legyen. Ennek a reakciónak valamilyen A részét a hossztartó, míg a másik В részét a kereszttartó veszi fel mint nyíróerőt (A -f В = 1). A nyíróerők a tartó egész hosszán állandók lévén, a nyomatéki ábrának lineárisnak és a szimmetrikus terhelés miatt a tartó középvonalához képest szimmetrikusnak kell lennie. A sarokponti függőlegesek keresztmetszetében a nyomaték w CL% гщ I »« . 6. ábra : A szélső hossztartók elcsavarodása. — Torsion der Längsträger. — Torsion of the longitudinal girders. a hossztartókra nézve M n ±А a kereszttartókra nézve M b = - В Minthogy felvehetjük, hogy a keretnek vízszintes merevítő kötése nincs, ezért a hossztartón ható nyomaték a hozzácsatlakozó kereszttartóban hasonló nagyságú csavaró nyomatékot létesít, a kereszttartó síkjában ható támaszponti
