Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról
352 is megfelel, viszont kemény altalajban, ahol éles vágóélre volna tényleg szükség, ott a megfelelő szilárdságú hegyes vágóéi kiképzése túlságosan költséges lenne. Megfontolandó még ezenkívül, hogy a munkakamra süllyedő útjának legnagyobb részét kisebb teherbírású rétegeken át teszi meg és mire leér a nagyobb teherbírású és így nagyobb ellentállású rétegekbe, köpenysurlódása már rendszerint olyan nagy, hogy további süllyesztés céljából a vágóéi alatt teljesen ki kell ásni a földet, vagyis a talajon való fölfekvésből származó reakcióerők egyáltalán fel se lépnek és a vágóéi alakja közömbös lesz. Mindezekből azt kell megállapítanunk, hogy kivételes esetektől eltekintve, a b), d) vagy e) típusú vágóélek alkalmazása célszerű és gazdaságos. A vágóéikonzol felül a munkakamra födémszerkezetébe van befogva. Mint hajlított konzolszerkezet működik, ennélfogva igen erőteljes befogási keresztmetszetet kíván. A keresztmetszet vastagsága a munkakamra szélességi méreteitől és a süllyesztőszekrényre ható legnagyobb terheléstől függ s 1-0—1-5 méter között váltakozik. Kívülről a földnyomás és víznyomás, belülről pedig a légnyomás és talajreakciók hajlítják a vágóéikonzolokat. így hajlítás és nyomóerő együttes hatása ellen méretezendők. A munkakamra födémszerkezete a vágóélkonzolokra támaszkodó tartószerkezet, mely vagy tömör lemezből vagy bordás lemezből áll. Méreteit a reá ható terhelés szabja meg. A szélső hosszbordák az egész süllyesztőszekrény térbeli merevségét adják és a vágóélkonzolokkal össze vannak építve. Minél nagyobbak a süllyesztőszekrény alaprajzi méretei és különösen a hossza, annál nagyobb és erőteljesebb merevítő hosszbordákra van szükség. 2. A süllyesztőszekrényre ható terhelések és a méretezés alapelvei ; süllyesztési programm. A süllyesztőszekrényt kétféle szempontból kell elbírálni. Elsősorban mint kutat le kell süllyeszteni a megkívánt mélységre. Mivel a süllyesztéssel szemben a földsurlódás és a vízfelliajtó erő hat, ezekkel az erőkkel szemben oly mértékben kell felülről terhelni folytonos ráfalazással a süllyesztőszekrényt, hogy a felülről ható erők túlsúlyban legyenek az alulról felfelé ható erőkkel szemben. Ebből tehát az következik, hogy maga a süllyesztés fogja a süllyesztőszekrény terhelését és így méretezését megszabni, mert a süllyesztőszekrénynek azt a terhelést kell hordania, amit a lesüllyedés végett reá építünk. Ebből viszont az is következik, hogy a süllyesztőszekrényt nem terheljük fölöslegesen, hanem mindig csak annyi falazatot építünk rá, hogy egyrészt a falazat felső éle mindig a vízszín fölé érjen, másrészt a földellenállás leküzdéséhez szükséges túlsúly mindig biztosítva legyen. Légnyomásos alapozásoknál legelőször az úgynevezett süllyesztési programmot kell összeállítani. A mellékelt II. tábla d) ábráján látható a Horthy Miklós-híd budai parti pillére számára összeállított süllyesztési programm. Ebben a vízszintes tengelyen a napok, illetőleg az erők, a függőleges tengelyen pedig a mélységek vannak feltüntetve. A süllyesztés megkívánja, hogy a lefelé ható erők vonala mindig a felfelé ható erőké felett maradjon, mert ha alája kerülne, akkor a caisson nem süllyedne tovább, hanem megállna. Ilyenkor a süllyesztés elérése végett a vízfelhajtó erőt a munkatérben levő sűrített levegő hirtelen kibocsátása által csökkentjük.
