Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

340 rűleg magával (3.ß ábra). Újabban előtérbe nyomul a hegesztett szerkezetű süllyesztőszekrény alkalmazása, mert tetemes súlymegtakarítást ígér és magasabb egységára ellenére is gazdaságosabb, mint a szegecselt szerkezet. Ha a süllyesztőszekrények szélessége igen nagy, akkor a két vágóélt alul vonórúddal kapcsolják össze (3f. ábra), vagy pedig a munkakamrát egy hosszirányú közbenső bordával elválasztják (3c. ábra). Mindkét esetben a vágóéi és a födém igénybevétele statikailag kedvezőbb lesz. Azonban a munkát a belül lévő akadályok megnehezítik és főként az egyenletes süllyesztésnél, az egész munkakamrán belül kívánatos tökéletes áttekintést teszik lehetetlenné. 3. Faszerkezetű süllyesztőszekrényeket (lásd I. tábla 3. ábra) ma már alig használnak, nemcsak azért, mert a fa teherbírása nem versenyezhet a vaséval vagy vasbetonéval, hanem azért is, mert a faszerkezetű munkakamra nem eléggé légzáró és így nagyobb levegőtúlnyomást csak tetemes levegőveszteséggel és így nagy üzemköltséggel lehet benne tartani. Mindamellett fában gazdag vidékeken, így különösen Észak-Amerikában és Oroszországban még ma is alkalmaznak faszerkezetű süllyesztőszekrényeket, melynek kazettáit ma már betonnal vagy egész ritka esetben kaviccsal töltik ki. A sűrített levegő segélyével végrehajtott alapozásnak különleges faja az ú. n. búvárharanggal vagy visszanyert munkakamrával történő alapozás. Ezt az alapozási módot talajban nem használhatjuk, csak nyilt vízen át. Lesüllyesztünk egy vashengert a vízmeder fenekére, melynek vízzáró felfekvését, vagy előzetes kotrással, vagy pedig búvármunkával biztosítjuk. A hengerben lévő vizet ezután a beléeresztett sűrített levegő kinyomja és a munkások a hengerben leereszkedve a mederfenéken elkészítik az alapot. Az alaptest felfalazásához igazodólag a búvárharangot fokozatosan feljebb és feljebb húzzuk. B. A pneumatikus alapozás egészségügyi kérdései. 1. A sűrített levegőben való tartózkodás hatása az emberi szervezetre. A sűrített levegőben való tartózkodás az emberi szervezetre nem közömbös, sőt veszélyes. Éppen ezért a sűrített levegő előállítását, utánpótlását, a be- és kizsilipelés idejét, a sűrített levegőben való munka időtartamát és a balesetek megelőzése végett szükséges orvosi szolgálatot és biztonsági berendezéseket hatóságilag is szabályozták. A sűrített levegő ugyanis nemcsak kívülről hat az emberi testre, hanem belejut az összes testnedvekbe is : lélegzés folytán a tüdőn át a vérbe, a zsír- és idegszövetekbe. Az oxigén és a szénsav a vérrel való nagy affinitásuk folytán oldódnak a vérben, tehát azzal kémiailag egyesülnek, a fölös szénsav pedig ismét a tüdőn át távozik. A levegő nitrogénje azonban csak fizikailag oldódik. Az oldás mértékére nézve a Dalton-féle törvény érvényes ; a folyadék által elnyelt gáz mennyisége arányos a gáznak a folyadékra gyakorolt nyomásával. A bezsilipelésnél az embernek melege lesz, szédül és fáj a feje, a füle, kissé elszorul a lélegzete és nehezebben tud mozogni a sűrűbb levegőben. Kellemetlen érzést vált ki, hogy a test külső felületén lévő légnyomás nem azonos a test belsejében lévő légnyomással, ami leginkább a fül fájásában jelentkezik. Leküzdhető ha nyelünk, vagy ha becsukva szájunkat és befogva az orrunkat, a tüdőnkben lévő levegőt ki akarjuk fújni. Ezáltal ugyanis a fülüregben lévő belső nyomást emeljük.