Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

337 fellazítása nélkül lehet az altalajt tökéletesen vízteleníteni ; 4. nagy alapozási mélység érhető el vele, aminek azonban az emberi szervezet szab határt, mert 3-2 atm. levegőtúlnyomásnál többet biztonsággal már nem bír el. Ez a túlnyomás 32 m-es víz alatti mélységnek felel meg. (Az eddig elviselt legnagyobb légnyomás 3-5 atm. volt 37 m mélységben.) Nagy hátránya azonban, hogy igen költséges, mert nagyarányú gépi berendezéseket (kompresszorok, csővezetékek, légzsilipek, aknacsövek, emelő- és süllyesztőberendezések stb.) kíván és az emberi szervezetre egészségtelen, sőt veszélyes munkát jelent. Ezért csak akkor alkalmazzuk, ha a talajvízben való egyéb alapozási módok (nyilt víztartás, talajvízszintsüllyesztés, cölöpözés, vízalatti betonozás, kútsülylyesztés stb.) nem alkalmazhatók. Elsősorban ott kerül rá sor, ahol igen nagy a talajvíz hozzáfolyása, vagy ahol igen nagy alapmélységre kell lehatolnunk, vagy ahol az alaptest nagy terhelése folytán szükséges, hogy az altalajt tökéletesen feltárhassuk és annak teherbírásáról és egyéb fizikai és szilárdságtani tulajdonságairól közvetlen kísérletek, próbaterhelések útján megbízható adatokat kaphassunk. 2. A pneumatikus alapozás vázlatos története és fejlődése. Triger francia mérnök találta fel 1841-ben a légzsilipet, amelyet a régi ,,csőkútalapozással" kombinálva használtak fel először 1851-ben egy Rochesteri híd alapozásánál. Eleinte egy pillér alá több csövet is építettek, tehát mintegy pneumatikusan fúrt cölöpsorra alapoztak. A süllyesztőszekrény — melynek méretei már az alaptest nagyságának felelnek meg — elsőízben 1859-ben a kehli Rajnahídnál tűnik fel. A pneumatikus alapozás további fejlődése szoros összefüggésben áll a légzsilipek és kompresszorok technikájában, valamint az építőanyagok terén azóta tett előhaladással. Az elv és a lényeg azóta sem változott. A süllyesztés ma is ugyanazon elgondolások szerint történik, mint sok ezer évvel ezelőtt az óegyiptomi faragott kőkutak süllyesztése. A pneumatikus alapozási mód a mérnöki gyakorlatban használt alapozási eljárások közül a legkörülményesebb és a legköltségesebb, s ennek következtében legritkábban is fordid elő. Fejlődését tehát — az egyéb technikai módszerek esetétől eltérőleg — nem a gyakori alkalmazás, hanem azok a nagy gazdasági értékek mozdították elő, melyet egy ilyen körülményes alapozás létesítését szükségessé teszik. A pneumatikus alapozás legfontosabb eszközei : 1. A légzsilip és az ehhez csatlakozó gépi berendezés, mely a sűrített levegő előállítására szolgál és 2. a süllyesztőszekrény, más néven a caisson (v. ö. 1. ábra). A sűrített levegővel való alapozás tehát ezzel a két fontos alkatrésszel együtt fejlődött. Ezért vázlatosan ismertetem a légzsilipek, sűrített levegőt szállító vezetékek és kompresszorok legújabb fejlődését és külön bemutatom a süllyesztőszekrények építési és süllyesztési gyakorlatában elért legújabb eredményeket. A sűrített levegőben való munkának az emberi szervezetre gyakorolt káros és életveszélyes hatása folytán mihamarabb hatósági intézkedésekre volt szükség. Ezek a hatósági intézkedések a veszélynek lehetőleg teljes kiküszöbölése érdekében elsősorban a gépek és vezetékek méreteit és teljesítőképességét, valamint a felszerelendő biztonsági berendezéseket írták elő. Emellett azonban a hatósági intézkedések kiterjedtek a sűrített levegőben dolgozó munkások szervezetének állandó orvosi ellenőrzésére is. Vízügyi Közlemények. " 22