Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - III. Trummer Árpád-dr. Lászlóffy Woldemár: A tervszerű vízgazdálkodás Magyarországon
332 munkásságunkat. A vízrendezés oroszlánrésze az elmúlt század folyamán befejezést nyert, ma itt főképen karbantartási munkákról és a nem állami kezelésben lévő vízfolyások medrének rendezéséről van szó. A vízrendezés megvetette a belterjes mezőgazdasági termelés alapját, ezután következhetett az aktív vízgazdálkodás: a vizek hasznosítása. 1. A vizek hasznosításának első lépése a víziutak hasznosítása. Nálunk az ármentesítést szolgáló folyószabályozásoknak természetesen igen nagy volt a jelentősége hajózási szempontból is. Magyarország legfontosabb teljesítménye e téren a már említett Tiszaszabályozás mellett az 1871—1914 közt kereken 1000 km-en végrehajtott Dunaszabályozás volt, mely 1000 tonnás hajók közlekedését kisvíz idején is biztosítja. Külön is meg kell itt említenünk az aldunai Vaskapu zuhatagjainak szabályozását, amit a magyar állam már 1834—35-ben elkezdett, majd 1889—98 közt fejezett be, kereken 10 millió aranydollár költséggel. (Magyar részről merült fel először a zuhatagos szakasz vízerejének kihasználási terve is, a trianoni béke azonban a Vaskaput elszakította Magyarországtól.) A vízi közlekedés előmozdítását szolgálták a természetes vízfolyások szabályozásán kívül a hajózócsatornák és folyócsatornázások is. E téren a Ferenccsatornát, Ferenc József-csatornát, a Temes és Béga folyók és a Soroksári Dunaág csatornázását kell említenünk. Sajnos, a háború előtti 6011 km-nyi víziutunkból csak 1114 km maradt meg nekünk. Az itt felsorolt csatornákból az első kettő ma jugoszláv kézen van, a csatornázott Temes-Béga folyók román kézbe jutottak. 2. A vízhasznosítások második csoportjába a mezőgazdasági vízhasznosításokat soroljuk. a) Az öntözés terén nem dicsekedhetünk számottevő eredményekkel, mert a vízrendezésekkel a kultúrának meghódított területek és a belterjesebb gazdálkodás fokozatosan növelték az ország termelését, a szárazabb területeken jelentkező aszálykárokat kiegyenlítették a esapadékdúsabb vidékek termései és az ipari Ausztriával közös vámterület mellett mezőgazdasági terményeink árát a világparitás felett tartva a termelés erősebb fokozására sarkalló világverseny befolyását nem éreztük. A világháború után feldarabolt Magyarországon az öntözés jelentősége lényegesen nagyobb, mint a régi Magyarországon volt. A szaporodó lakosság eltartása céljából, továbbá ipari nyersanyagokban és energiaforrásokban való szegénységünk folytán jelentős behozatalunk ellensúlyozására mezőgazdasági termelésünket, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból fokozni kell aminek legalkalmasabbnak látszó módja az öntözés. Az öntözés tehát mindinkább kényszerít őszükség, az erre vonatkozó kormán y program mot alább ismertetjük. b) A közvizek halászata az ármentesítéseket és folyószabályozásokat nagyon megsínylette. Ez indította fejlődésnek a mezőgazdasági vízhasznosításoknak egy másik ágát: a halgazdaságokat, melyek az 1884-ben a földmívelésügyi minisztérium keretében felállított Országos Halászati Felügyelőség és az alája rendelt Országos Halélettani és Szennyvíztisztítási Kísérleti Állomás működése folytán lendültek fel. 1888. évi halászati törvényünk kimondotta a part birtokosoknak, mint a halászati jog tulajdonosainak folyószakaszonként halászati társulatokba való tömörülésének kötelezettségét, ami halászati üzemterv felállítását és ezzel a rablógazdálkodás megszűnését tette lehetővé. Az 1925. évi halászati törvény a tógazdaságoknak a vízbeszerzés körül az öntözésekhez hasonló könnyítéseket