Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - III. Trummer Árpád: A vízgazdálkodásról

28 jószágnak. Gondoljuk el, hogy a folyton szaporodó mai lakosság a víz mentesítés előtti Alföldön, ahol 3 millió holdat ármentesítettünk, hol termelné a saját szükségletére szolgáló terményeket. Az Alföld vízrendezése a mezőgazdasági vízgazdálkodás érdekében történt első lépés volt, olyan lépés, amely nélkül ma nemcsak öntözésről nem beszélhetnénk, hanem még a népesség szűkös megélhetését biztosító mezőgazdasági termelést sem lehetne elérni. A Duna és Tisza völgyének ármentesítése biztosította Csonka-Magyarország jelenlegi népességének megélhetését, a vízgazdálkodás kiegészítő lépései, az öntözés és a szikjavítás pedig a jövendő nemzedékek megélhetését fogják megkönnyíteni. Ha az Alföld vízrendezését ma kellene megindítani, akkor talán — a történelmi Magyarországot föltételezve — szóbajöhetne az, hogy az ármentesítést a Tisza forrásvidékén építhető nagy völgyzárógátakkal egészítsük ki és a vizelc levezetésével egyidejűleg gondoskodjunk a nyáron beálló vízhiány enyhítéséről is. A mai műszaki felkészültség mellett ez a megoldás már szóbajöhetne, de annak idején az akkori pénzügyi és műszaki lehetőségek ezt nemcsak hogy nem tették lehetővé, hanem szükség sem volt reá. A viszonyok azóta nagyot változtak, amit akkoriban nem lehetett előre látni. De még ha valaki, mint Széchenyi látnoki szemmel előre látta is a vízhasznosítás bevezetésének szükségszerűségét, az ország gazdasági ereje nem volt arra elegendő, hogy az ilyen több évtizedre kiterjedő munkák végrehajtását megindíthassa és bevégezhesse. Ma azonban már itt az ideje annak, hogy a növénytermelési vízgazdálkodás első lépését, a vízrendezést, fokozatosan kiegészítsük a második lépéssel, a vízhasznosítással. Ennek megvalósítása hovatovább parancsoló kényszerré kezd válni, mindamellett az országnak még ma is nagy erőfeszítéseket kell tennie, ha a többtermelés érdekében szükséges munkálatokat belátható időn belül keresztül akarja vinni. * * * Mint láttuk, a mezőgazdasági vízgazdálkodás szoros kapcsolatban áll a vízlevezetések különféle módjaival. Ezért még reátérek arra a fogalomzavarra, amit a belvízrendezés, lecsatolás és a vízszabályozás értelmezése körül észlelhetünk. Olykor még szakembereink sem adják vissza ezek helyes értelmét, érthető tehát, hogy gazdáink sincsenek tisztában ezekkel. A három fogalom igen gyakran felcserélve és téves értelemben kerül megjelölésre s ebből erednek „lecsapolták, az Alföldet", vagy ,,a belvízrendezés leszállította a talajvizeket" és ,,a vízszabályozások kiszárították az Alföldet" közismert szólamai. A fenti három megjelölés három különböző természetű és különböző hatású vizimunkálatot jelöl meg, melyek egymást nem helyettesíthetik. A belvíz tulajdonképen mesterszó és az ármentesítések végrehajtása után vált közkeletűvé. Azokat a vizeket jelenti, amelyek a folyó partján emelt magas töltések miatt az egykori árterületről nem juthatnak a folyóba. A belvizek a töltések közelében lévő mélyebb fekvésű részeken gyűlnének össze s ezért levezetésükről gondoskodni kellett, ami a töltésbe épített zsilipekkel történik. A külvíz fogalma pedig azokat a vizeket jelenti, amelyek az árvízszintnél magasabb fekvésű területekről jutnak az ártérre s onnan a vízfolyásba. A belvízlevezetés tehát a töltések által határolt területeken összegyűlő felszíni vizek rendszeres továbbvezetését és a töltésen át a folyóba való bebocsátását jelenti.