Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

317 nem bír. Sőt az is előfordulhat, hogy a görgő csak a tábla egyik végén nem tud forogni, ami meg a tábla beszorulását idézheti elő. Ujabban nagyobb táblás gátaknál az oldaltömítőlemezeket, valamint a görgőpályákat is elektromos fűtéssel látják el (Kachlet, Dörverden), ilyenképen az említett bajok elkerülhetők. A duzzasztómű rendszerének kiválasztása. Folyócsatornázási tervezéseknél legtöbb esetben nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a különféle gátrendszerek között válogathassunk. A folyó természete, a vízlefolyási viszonyok, a nyílásbeosztás, a vízlépcsők beosztása, a duzzasztási magasság, a nyílásszélesség és szerkezeti magasság aránya stb. az alkalmazandó gátrendszert a legtöbb esetben már eleve meghatározzák. Lényeges szerepet játszik a gátrendszer kiválasztásánál a szerkezeti magasság és a nyílásszélesség aránya. Hengeres gátaknál legkedvezőbb az г/

8 viszonyszám. Ettől sokkal eltérő viszonyszám esetében ez a rendszer már kevésbbé gazdaságos, ezért hengeres gátak legcélszerűbben a közepes — 6 m körüli — szerkezeti magasság esetén alkalmazhatók, 40— 50 m nyílásszélességnél. Közepes szerkezeti magasságnál, de kisebb (20—30 m közötti) nyílásszélesség esetében a billenőtáblás táblás és szegmens gátak a gazdaságosabbak ; kettős táblás gátak ilyen esetben kevésbbé célszerűek, mert a tábláknak nem lehet kellő merevséget adni. Nagyobb szerkezeti magasságnál kivétel nélkes a kettős, sőt hármas osztású táblás gátakat alkalmazzák, amelyekkel már 1G ni-ül szerkezeti magasságig elmentek. Ideiglenes elzárás. Jól kezelt modern gátnál nem lehet szó arról, hogy a gát váratlanul felmondja a szolgálatot. A fenntartás miatt azonban szükséges, hogy az elzáró test időnként a duzzasztás megszüntetése nélkül el legyen távolítható. Az elzáró test ugyanis az év legnagyobb részében víz alatt van, márpedig a gát fenntartása megkívánja, hogy a vízalatt lévő és kopásnak kitett vasalkatrészek időnként a rozsdától megtisztíthatók és újra mázolhatok legyenek. Természetesen ilyenkor a küszöböt, görgőket, görgőpályát, láncokat stb. szintén megvizsgálják és rendbehozzák. Nagyobb szerkezeti magassággal bíró táblásgátaknál az elzárás betétgerendákkal történik. Természetesen csak egy nyílás elzárásához szükséges betétgerendákat tartanak raktáron s azokat felváltva használják fel. Minél több nyílása van a duzzasztóműnek, annál gazdaságosabb ez a megoldás, bár a költségek még így is igen nagyok, hiszen egy nyílás ideiglenes elzárószerkezete kb. annyiba kerül, mint a tulajdonképeni főelzárószerkezet, ezenkívül a betétgerendák elhelyezésére igen nagy teherbírású mozgódarukra van szükség. Ujabban a gátak nyílásait annyira megnövelték, hogy azokat betétgerendával áthidalni már nem lehetséges. A hengeres és szegmens gátaknál, melyeknél a nagy nyílásokat először alkalmazták, eleinte az ideiglenes elzárásról egyáltalában nem gondoskodtak. A későbbi gátaknál a gátfenékben fészkeket készítettek, melyekbe / tartók voltak behelyezhetők. s az I tartók közé táblákat betéve, a gátnyílás ilyenmódon elzárható volt. Ez az elzárási mód nem valami jó, mivel az 1 tartók csak úgy helyezhetők el, ha a duzzasztott vízszínt arra az időre leszállítják. Újabban a Neckaron és a Majnán az új gátaknál a Schön-rendszerü ideiglenes eljárást alkalmazták, sőt utólag azokat a régebbi gátakat is felszerelték ezzel, melyek-