Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - I. Rohringer Sándor: A magyar vízutak jövője

A MAGYAR VLZIUTAK JÖVÖJE. írta : ROHRINGER SÁNDOR, Aki a magyar víziutak jövő képét akarja megrajzolni, az, sajnos, már kezdettől fogva bizonytalan, ingoványos talajon indul el. A háború előtti idők gazdasági kiegyensúlyozottsága, az ország földrajzi és vízrajzi viszonyai, a monarchia hatalmas gazdasági egysége kedvezőek voltak eredményes közlekedési politika s ennek célját szolgáló közlekedési hálózat kifejlesztésére. Ha ellenben ma akarunk véleményt alkotni a víziutak jövője felől, a gazdasági viszonyokban levő bizonytalanság fátyolt von a kép elé, elhomályosítja a tisztánlátást az európai politikának a gazdasági életbe mélyen benyúló szerepe miatt. Nagyon találóan jegyzi meg a Commission Internationale du Danube vezértitkárságának az 1920—1930. évi decenniumára terjedő munkásságáról szóló jelentése, hogy : Nem csupán a dunai parti államok térképe változott meg gyökeresen, de gazdasági szerkezetük is mélyreható változáson ment át. A régi pillérek, melyeken a kereskedelem nyugodott nincsenek többé, az újak pedig még nem eléggé szolidak és kipróbáltak. A dunai forgalomnak egy teljesen új helyzethez kellett és kell alkalmazkodnia, nem csoda tehát, hogy még nem elégíti ki a várakozásokat. A mai közgazdaság nem ismeri a békeidők természetes és egészséges kereskedelmi forgalmát, amikor a politikai feszültség távolról sem befolyásolta oly mértékben az árucserét, mint most, amikor gazdasági elhatárolások, politikai hátterű vámok és tarifák Európa legnagyobb részében beteg és nehézkes gazdasági forgalmat hoznak létre, és amikor, sajnos, nincs elegendő politikai erőnk ahhoz, hogy érdekeinket kellően érvényre juttassuk. Megnehezíti a magyar víziutak jövőjének helyes elképzelését az a körülmény is, hogy az ország mostani megcsonkított állapotában jóformán a mezőgazdasági termeivények szállítására van ráutalva, ezen a téren pedig a szerb és román fennhatóság alá került kitűnő termőterület veszedelmes versenyével kell megküzdeni, amellyel szemben csupán a minél jobb minőségű termésre való törekvés és bizonyos fokig kedvező földrajzi elhelyezkedésünk segít. A folyton változó esélyek miatt biztos számítást alig tehetünk s csak nagyjában következtethetünk a jövőre. Ebben a világháború zajtalan folytatásának tekinthető gazdasági válság sorozatban megbecsülhetetlen érték minden nemzetközi út, amely lehetőséget nyújt a politikailag nem barátságtalan államokkal való érintkezésre és minél több piac felkeresésére. Az olyan, természeti kincseitől nagyrészben megfosztott, gazdaságilag függő helyzetben levő ország számára - mint a mienk — létérdek az, hogy szabad kiveVízügyi Közlemények. 19