Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

22 nik, ahol még az az érdekesség is megvan, hogy ezek inkább iszapoló jellegűek. A folyó sebessége csökkentve, iszaplerakódásokat okoz. Ezek a lerakódások hamar befüzesednek és az így előálló mesterséges partokat csak a szükséghez mérten biztosítják kőhányással vagy burkolattal. A II. tábla a.) ábráján feltüntetett algyői gázló rendezése ilyen kersztirányú, habár nem inklináló rőzseművekkel — sövényfonásokkal — volt tervezve, amelyeknek magassága a 0-vízből indult ki a kisvíz szélétől számítva és emelkedőleg haladt a partok felé. A keresztirányú sövények távolsága egymástól 18—20 méter volt. Nagyon kevés költséggel készültek el és az eredmény a balpart teljes feliszapolódása és a mélységeknek jó irányban és kívánatos mélységben való kifejlődése volt (II. tábla b.) Természetes, hogy állandó jellegű, tehát pl. kőből készült sarkantyúknak ilyen csekély távolokban való kiépítése nagyon drága és felesleges volna. Néhány ilyen állandó jellegű sarkantyú, amelyek tehát inkább a mélységek távoltartására szolgálnak, az a—a szelvény fölött van kiépítve. Közbevetőleg megemlítjük, hogy bár ezek a művek előszabályoz ás jellegűek, még azzal az előnnyel is kecsegtetnek, hogy olcsók lévén, esetleges tönkremenetelük nem jelent nagy veszteséget és a kiépítés magassága és hosszuk könnyen szabályozható, ha feleslegesen hosszúnak bizonyulnak, a művek egy része levágható. Mélyebb víznél a sövények helyébe rőzsesátralc lépnek, amelyeknek szerkezete a 8. ábrán látható. A rőzsesátor kereszt- és hosszirányú rudakkal merevített két rőzsefonásból készült sátorlapból áll, amelyek felül sátorrá vannak összekötve, alul szalmára terített földdel megnehezítve, amely terhelés segélyével a tutajon készített rőzsesátrak álló helyzetben fenékre süllyeszthetők. A vízfolyásra keresztirányban álló sátrak lapjai között átszivárgó víz magukat a sátrakat és a köztük 7. ábra 8. ábra.