Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - X. Pogonyi György: Folyóink vízjárása 1935. évben, a hó- és jégviszonyok a Duna medencéjében 1935-36 telén
266 3. A Duna és Tisza mellékfolyói. Az Ipolyt kivéve egyik mellékfolyón sem állott elő számbevehető magasságú árhullám. A vízszinek meg sem közelítették az eddig észlelt legnagyobbakat. Az Ipolyon lefolyó nagyvíz megközelítette az eddig észlelt 278 cm legmagasabb vízszint és 268 cm magasságú volt. Feltűnő állapot ez az Ipolynál, hogy míg éveken keresztül egy mellékfolyón sem jelentkezett legmagasabb árvíz, addig ezen az utolsó években állandóan a legmagasabb vízszinek vannak. A kisvizek több folyón alacsonyabbak voltak az eddig észlelteknél. így az Ipolyban az eddigi —9 cm-rel szemben —15 cm, a Szamoson Csengéméi az eddigi —62 cm-rel szemben —68 cm és a Kőrösökön Gyománál az eddig észlelt —116 cm legalacsonyabb vízszin állott elő. Ezeknek az alacsony vízállásoknak az oka valószínűleg a két egymás után következő év szárazsága volt. Folyó Vízmérce Zajló jég Álló jég időtartama Jégvastagság cm I—II. XII, Rába Ipoly Dráva Szamos Bodrog Hernád Sajó Hármaskörös Maros Ragyogóhíd Balassagyarmat Barcs Csenger Sárospatak Hernádnémeti Felsőzsolca Gyoma Makó I. 9—1. 11. II. 5—II. 10. I. 7—1. 8. I. 9—1. 25. I. 27. I. 2—1. 8. II. 23—II. 28. I. 4—1. 5. II. 27. I. 5—1. 8. I. 8—1. 19. II. 25. I. 5—1. 10. II. 25—11. 28. I. 12—II. 5. II. 11—11. 18. I. 9—II. 22. I. 26. I. 9—II. 22. I. 6—II. 22. I. 9—II. 26. I. 20—II. 22. I. 6—II. 24. I. 11—11. 24. 18—20 30 23—24 47 42 28 24 22 ® s œ о > 'Ш ® К и it а es м ° § 0 * N й ей CŐ Ъ? л о •й £ 1 о e N Е г п а 'Й § 1> < A fontosabb mellékfolyók jellemzőbb vízmérceállomásainak a vízjárását а következő oldalon lévő táblázat mutatja: A Balaton. A Balaton idei közepes vízállása a siófoki mércén 74 cm volt, tehát 5 cm-re] alacsonyabb, mint az előző évi. Ugyanezen mércén a legmagasabb vízállás 98 cm volt, a legalacsonyabb 47 cm, tehát a víz játéka az előző évi 38 cm-rel szemben 51 cm volt. Január hó 12-étől február hó 21-éig be volt fagyva. Ujabban a Velencei-tavat is megfigyeljük az Agárdon felállított vízmércén; sok észlelési adatunk még nincs, de az eddig rendelkezésünkre állókból megállapíthatjuk, hogy vízsziningadozása 60 cm körül van. A tavat tápláló vízmennyiséget is mérjük; elegendő adat alapján megállapítható lesz, hogy milyen összefüggés áll fenn a táplálás, csapadék, párolgás és a tó vízszinváltozása között.
