Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - VI. dr. Lászlóffy Woldemár: Franciaország néhány újabb vízerőműve

219 völgyében épült 36 m-es íves völgyzárógáttal létesített 200,000 m

3-es napi segédtárolót iktatták közbe. A nyomáskiegyenlítő aknától két nyomócső vezet le függőlegesen a terepszint alatt 300 m mélységben lévő földalatti erőműhöz, mely a 84 m

3 sec üzemvíznek és a 240—256 m hasznos esésnek megfeleően 234,000 LE-t képvisel. Messzire vezetne, ha ennek a nagyszabású technikai alkotásnak minden részletéről be akarnék számolni, mégis egypár érdekes dologról szabadjon az alábbiakban megemlékeznem. A Sarrans-fal (1. és 2. kép) 105 m-es magasságán és ezzel kapcsolatos arányain kívül nem szolgál különösebb érdekességgel. Szelvénye a klasszikus támfal-alak, 11 db 15 m-es szakaszban, öntött betonnal épült, az osztóhézagokat 6 hónap után öntötték ki. Vízfelőli szigetelése és víztelenítése sem tér el a szokásos rendszertől. Tekintettel a nagy üzemvízmennyiségre, legelőnyösebb volt az erőművet a gát lábához tenni és a nagy turbinák 3 m átmérőjű nyomócsöveit a falon keresztül vezetni. Ebből következett azután, hogy az árapasztóra igen súlyos feltételeket szabott az ellenőrző hatóság : 1 m

3/sec. km

2-es fajlagos hozam, vagyis összesen 2400 m

3/sec levezetését írván elő. A balparti völgyfal gránitjába vágott két körülfutó alagút keresztmetszeti területe egyenként 75 m

2 (d & 10 m), felső nyílásukat 15-80 m fesztávolságú, 2—2, egyenként 5 m magas Stoney-tábla zárja (2. kép). Az alagutak megépítése az egészséges sziklában nem járt különösebb nehézséggel, de nagy gondot okozott a kitorkolásuknál az energia megtörése. Végül is a toulousei laboratóriumban végzett modellkísérletek alapján úgy döntöttek, hogy a két alagutat a Truyère-be a gát alatt néhány száz méterre betorkolló Cantoinet nevű vízmosásba vezetik (2. ábra). A vízmosás medrét egy kisebb gáttal elzárták, majd az ilymódon létesített medencéhez (vízpárna) a gránitba robbantott lépcsős levezetést csatlakoztattak. A modellkísérletek alapján megállapítható volt, hogy a két árapasztó alagút együttes működése esetén az 1. számú alagút vízsugara a 2. számú alagútnak a vízmosás meredek medrében visszaforduló vízsugarába ütmegtörik. Az árapasztó alagutakkal kapcsolatban más fontos kísérleteket is végeztek. Az alagút hosszszelvényének és a betorkollásnak alakjától függ, hogy a víz szabadon, vagy nyomás alatt fog benne lefolyni. Az első esetben azért van szükség kísérletre, mert a völgyzárógátak árapasztóinál előforduló nagy esésekre a szabadfelszínű vízmozgás közismert képletei nem érvényesek, az árapasztó emésztése tehát nem számítható elegendő biztonsággal. A második esetben azért kell a kísérlet, hogy a választott megoldás mellett a nyomás alatti lefolyás tényleg előálljon. Ellenkező esetben az árapasztó emésztése kevesebb a megkívántnál, amiből súlyos bajok keletkezhetnek. Az árapasztóalagút működésének megindulásánál a belépő víz erős kontrakciót szenved. A nagyesésű alagútban rohanó víz a kitorkolláshoz 2. ábra. A Sarrans-gát helyszínrajza.— Plan d'en' semble des ouvrages d'aménagement de l'usine d

e Sarrans. kőzik és ezzel a víz hatalmas energiája