Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

16 féle érdességi tényezővel jellemzett modellmeder en rohanó mozgás áll elő. Ilyenmódon az esés megválasztására elég tág határok adódnak, amelyeken belül a modellesést bearányosítással látszik célszerűnek megállapítani olyan módon, hogy a természetes vízfolyásra is kiszámítjuk az esésnek ezt a két határértékét : — < J < vagyis alsó határként azt az esést —, amely mellett a T mélységű8T C

2 8T vízfolyásban a D átlagos átmérőjű horda lék mozgása nem állana be és felső határként azt az esést — , amely mellett a természetes vízfolyásban rohanó vízmozgás C

2 lépne fel. Azután megállapítjuk, hogy a folyó természetes esése hogyan viszonylik a számított két határértékhez. Már most ennek a viszonyszámnak az alapján határozzuk meg a modellben alkalmazandó esést a modell számára számított két határérték között. Szerkesztéssel felrakjuk az ismert —, J és — értékeket 8T C

2 egy vízszintes vonalra és az alapvonallal párhuzamosan húzott másik vízszintesre ~ és ~ értékeket, akkor az „i" érték a hasonlóság alapján kiadódik. (4. ábra.) Ezzel az eljárással a természetes vízfolyás és a modell között bizonyos hasonlóságot vezetünk be. A modellesésnek ilyen határok közé szorítása igen egyszerű, azonban adott esetben a számítás elvégzése nehézségbe ütközik a d és D szemnagyság megválasztásánál. Ugyanis a természetes mederben vegyesszemű hordalék mozog, a hasonlóság érdekében kívánatos tehát a modellben is vegyesszemű hordalékanyag alkalmazása. A természetes mederben a hordalék szemnagysága igen tág határok között mozoghat, ezzel szemben a laboratóriumi modellben alkalmazható hordalék szemnagyságát a fentebbiek szerint szűk határok közé kell szorítanunk. Például a magyar dunaszakasz egyes részleteiről készített modellekben 0'4—3-0 mm közötti vegyesszemű homok látszott célszerűnek. Ezzel az anyaggal nem képződnek a fenéken homokhullámok és túlságos nagy esés se válik szükségessé. Felmerült a kérdés, hogy vegyesszemű hordalék esetén mi legyen az a helyettesíthető szemnagyság, amelyet az esés számításánál felhasználhatunk. Ennek helyes elbírálása a hordalékanyag és a hordalékmozgató erő közötti kapcsolat figyelembevételével történhetik és minél inkább megtaláljuk ezt a helyes összefüggést, annál jobb quantitativ eredményeket várhatunk a modellkísérlettől. Ugyanis ha szemügyre veszünk egy folyót összes természetes adottságaival, mint amilyenek a helyszínrajzi alakulat, vízmennyiség, esés, de a medret más szemnagyságú hordalékkal képzeljük kitöltve, a sodor iránya, mélységek és zátonyok helye változatlan marad, csak a mélységek nagysága és a zátonyok magassága és lejtője fog változást szenvedni. Világos tehát, hogy a modellesésnek számításához felhasználandó helyettesíthető szemnagyság megállapításánál elsősorban a hordalékmozgató erő és a mozgatott hordalék mennyisége közötti összefüggést kell szem előtt tartanunk. Ilyen meggondolás alapján a helyettesíthető, vagy reprezentatív szemnagy-