Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - V. Andor György: Városok okszerű vízellátása

200 A vízszükséglet megállapításával kapcsolatban még az a kérdés is feltehető, hogy jól megépített és karbantartott vízműnél mekkorák lehetnek a hálózati veszteségek ? Külföldi közlemények szerint 4—5%-os veszteséget még kielégítőnek lehet mondani bár külföldön, különösen Németországban, vannak vízművek, ahol ennél lényegesen kisebbek a veszteségek. Tapasztalataink szerint kellő gonddal megépített és karbantartott vízműnél a hálózati veszteségek nem lehetnek nagyok. Utalok e tekintetben a váci vízmű bekapcsolási próbájánál végzett mérésre, ahol a víztartó első megtöltése alkalmával a szivattyú által szállított és a víztartóba került vízmennyiség közötti különbség 14%-nál kevesebbet tett ki. Megjegyzem, hogy a próba alkalmával a házicsatlakozásokhoz szükséges megfúrásoknak több mint a fele már elkészült. A víz beszerzése tekintetében, ha annak több lehetősége van, úgy mindig a legjobb minőségű víz felhasználásához forduljunk még akkor is, ha az költségesebb. Silányabb minőségű víz üzemköltségeit ugyanis a szükséges tisztítási költségek annyira emelhetik, hogy végeredményben költségesebbé válik, mint a drágább beszerzésű jóminőségű víz. Egyébként a vízbeszerzés tekintetében a gazdasági szempontokon felülemelkedve elsősorban a közegészségügyi szempontokat kell szem előtt tartani. Hazai viszonyaink között a számos vízbeszerzési mód közül a forrás, az al- és feltalajvíz, a parti szűrésű folyó- és a felszíni vizek jöhetnek szóba. A forrásvizek felhasználása központi vízellátás céljaira egyike a legolcsóbb és legkedveltebb vízbeszerzési módoknak. Sajnos, Csonka-Magyarország határain belül ritkán jöhet szóba. A meglévő vízművek közük is csupán a pápai, miskolci és a balatonfüredi van teljesen forrásvízre alapozva, Pécs már csak részben használ forrásvizet. Meg kell jegyeznem, hogy téves az a hit, mintha a forrásvizek szolgáltatnák mindig a legjobb vizet. Közegészségügyi szempontból kifogástalan vizet rendszerint azok a források szolgáltatnak, amelyeknél a vízhozam nem változik tág határok között. Az ilyen források vize ugyanis valamely nagyobb kiterjedésű víztartó rétegből táplálkozik, amelybe a beszivárgó vizek hosszabb ideig tartózkodnak és ezáltal elegendő idejük van a megtisztulásra. Általában jó forrásoknak azokat tartjuk, amelyeknél a min. vízhozam nem kisebb, mint a max. x/

5-e. Rossz források viszont azok, amelyeknél ez a viszony kisebb, mint 1 : 20. Közegészségügyi szempontból ezenkívül különösen azok a források szolgáltatnak elsőrendű minőségű vizet, amelyek felett emberi település nincs. Ezért adnak általában a hegyi források bakteriológiai szempontból olyan kifogástalan vizet. Az ivóvízbeszerzésnek egy másik módja a talajvíz felhasználása. A talajvizeket vízvezetéki célokra való felhasználhatóság szempontjából két csoportra oszthatjuk, mégpedig feltalajvizekre és altalajvizekre. A feltalajvizeket akna- és csőkutak útján az ország túlnyomórészében használják ivásra, vízvezetékeket azonban ritkán lehet rájuk alapítani, ha mégis éz az eset, arra különösen ügyelni kell, hogy a víz beszerzése védett helyről történjék. A vizet ilyenkor akna- vagy csőkutak útján szerezzük be. Ha azonban A vízbeszerzés.