Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

183 víz sebességét annyira mérsékli, hogy annak eleven ereje a gátak mögött lerakódott hordalékot már tovább mozgatni és megbontani ne legyen képes. A gátaknak egymástól való távolságát és magasságát akként állapítottuk meg, hogy a felsőbb gát utófenekét az alsó gát bukóélével összekötő vonal 2-5°/

00 esésű legyen (4. sz. ábra). Emellett -az esés mellett ugyanis a későbbiekben 9-6 m

3/sec.-ban kiszámított maximális árvízmennyiség a legkeskenyebb mederszakaszokon is 1 • 1 m vízmélység mellett 1-65 m/sec. sebességgel folyik le. Ennek az alapelvnek figyelembevételével az 1480—1820. sz. szelvények közötti alsóbb kisebb esésű szakaszon 6 drb 1-40—1-70 m magasságkülönbséget áthidaló kisebb gát terveztetett, melyek közül azonban a kivitel során a legalsó két gátat összevontuk egy gáttá. Az 1820—1986. sz. szelvények közötti felsőbb nagyesésű szakaszon a gátak elhelyezését és magasságát főleg a természetes fenéklépcsők helye szabta meg, részben azonban az a követelmény is, hogy az e szakaszon levő alul nagyon szűk szelvények — melyek az árvizet csak jelentékeny duzzasztással vezetnék — feltöltődjenek (2. sz. kép és 3. sz. kép). Végül arra a szempontra is figyelemmel voltunk a felsőbb, meredek szakaszon épülő gátaknál, hogy a felsőbb fekvésű gát küszöbe az alatta következő gát tövéből kiinduló 30°-os természetes csúszólap felülete fölé ne nyúljon. (Az 1920—1960. sz. szelv. közt pl.) E felső szakaszon 8 drb gát épült, melyek közül a VII. és X. sz. gátak 8—8 m vízlépcsővel készültek, a legfelső három gát 4%—6 m magasságú, míg a VI., VIII. és IX. sz. gátak aránylag kisebbek. 4. ábra.