Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - III. Vas Leó: A belhajózási utak jelentősége az ország közlekedési hálózatában

177 A vasúton a vizsgált 25 állomásról Bécsig valóban fizetett és a fenti módszer szerint víziútra állomásonkint Bécsig számított fuvardíjak közötti különbözet az 1929 szeptemberben volt valóságos búzaárakhoz hozzáadva megadja állomásonkint azt az árat, melyet az alföldi búzáért a vizsgált városokban a Duna—Tisza közti hajózó csatorna megépítése esetén el lehetett volna érni. Ezeket az árakat (21-76— 23-79 P között) az 50 fillérenkint egyenlő árakat mutató (interpolálással kapott) pontokat összekötve a 6. ábra mutatja. Az átlagos árkülönbség víziút és vasút között q-kint 2 P 55 f. Magyarország búzatermése 1929-ben kereken 20-5 millió q volt. Ebből Bécsen 6. ábra. át az alföldi magyar búzából kereken 1,500.000 q került nyugat felé kivitelre. Ez a mennyiség megszorozva a 2-55 P-ős fuvardíj különbözettel, csak a búzára 3,825.000 P árj avulást okozott volna, ami egyik fő kiviteli terményből magából a Duna—Tisza csatorna 75 millió pengős beruházásának évente több mint 5%-os közvetett hasznát adja. * * * Végezetül rá kell mutatnom egy körülményre, mely a belhajózási utak jelentőségének megítéléséhez nélkülözhetetlen. Ez a belhajózási út közvetlen és közvetett rentabilitása. Közlekedési eszközök jövedelmezőségének elbírálása alkalmával közutak esetében mindig, vasutakéban igen gyakran eltekintenek a befektetett tőke teljes amortizálásától, vagyis figyelmen kívül hagyják a belőlük várható közvetlen jövedelmeket és csak azt a közvetett hasznot vizsgálják, melyet e közlekedési eszközök az államháztartásnak és a magángazdaságnak biztosítanak. Vízügyi Közlemények. 1 2