Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - I. Sajó Elemér: Víziközlekedésünk és víziutaink fejlesztése

132 mintegy 10,000 P esnék a hajózás terhére, a többi a partok biztosítását és az árvédelem érdekeit szolgálná. Szolnok felett egészen a cseh határig — a csekély esés folytán — szintén aránylag mérsékelt költséggel lehetne a Tiszát nagyhajózásra alkalmassá tenni. Hogy a tiszai hajózóútnak elszigeteltsége mellett is milyen jelentősége van, jellemzi az is, hogy pl. mult év őszén olyan élénk forgalom (265,000 tonna) bonyolódott le a Tiszán és a Hármas-Körösön, amilyenre eddig még nem volt példa. A Köröst a torkolattól Gyuláig lehet folyócsatornázással (duzzasztással) hajózhatóvá tenni. Az első vízlépcső még a háború előtt elkészült ; a második is bentfoglaltatik a vízi beruházási törvényben. A Sajó folyó hajózhatóvá tétele — amely a háború előtt szintén törvénnyel volt biztosítva — a nagyobb esés folytán — aránylag már költségesebb munkálat. Ez csak akkor kerülhet komolyan szóba, ha biztosítva lesz a Duna—Tisza-csatorna megépítése. A Dráván a háború alatti és utáni elhanyagolás folytán teljesen megromlottak a hajózási viszonyok. A barcsi nagykiterjedésű, tárházakkal is ellátott kikötő — ahol a háború előtt igen nagy forgalmat bonyolítottak le — üresen áll. Ez a nagy beruházás teljesen parlagon hever. A Dráva Barcstól lefelé nemzetközi hajózóút. Megjavítását csakis a jugoszlávokkal egyetértőleg lehet biztosítani. Ez a körülmény nagyon megnehezíti ennek a reánk nézve kétségtelenül fontos vonalnak és kikötőnek rendbehozását, illetőleg felhasználását. Ezekben adtam elő a víziutak tekintetében aktuális szempontokat és problémákat. Rámutattam arra, hogy jelenlegi súlyos helyzetünkben sürgősebb — és sokkal olcsóbb is — a már meglevő vonalak, létesítmények, lehetőleg jobb kihasználása, mint újak létesítése. Víziutaink kihasználására annál inkább szükségünk van, minél nehezebb a gazdasági helyzetünk. Minél rosszabbak a viszonyok, annál kevésbbé hevertethetjük parlagon a legolcsóbban szállító közlekedési eszközünket. Mindeme problémák tekintetében nagyon gondos közgazdasági és műszaki előtanulmányokat kell végrehajtanunk. Ennek keretében meg kell vizsgálni azt a kérdést is, iniképen lehetne víziutainkat, illetőleg hajózásunkat vasutaink pénzügyi helyzetének javítása céljából is felhasználni. (Ismeretes, hogy Németországban már több vasúti miniszter követelte a vasutak jövedelmezőségének fokozása érdekében a víziutak hathatósabb fejlesztését.) Tanulmány tárgyává kell tenni, mik az előfeltételei annak, hogy a vasúti, közúti és hajózási szervezetünk egy — az ország közgazdasági érdekeit legjobban szolgáló — harmonikus egésszé forrjon össze. Amit pl. Németországban már 46 év előtt megtettek : végre hazánkban is meg kell állapítani a harmonikus közlekedési politikának alapelveit. Ennek annál kevésbbé van nehézsége, mert nemcsak vasutaink, hanem a magyar hajózás is az állam kezében van. A mai pangás ideje a legalkalmasabb a nyugodt, beható előtanulmányokra. Erre a célra szükség volna némi költségvetési hitelre is. Befejezésül még csak arra hivom fel ismételten a figyelmet, hogy a Duna—Rajna-csatorna már mindkét oldaláról munkában van. Tudjuk, hogy a németek az egyszer megkezdett munkát már nem hagyják abba, hanem azt szívós energiával