Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

112 A mélyebbfekvésű talaj vízrétegek a talaj szerkezeténél fogva a legfelső vízhordóréteggel összefüggő rendszert alkotnak. Vízjárásuk azonban nincs észrevehető összefüggésben a legfelső vlzvezetőréteg vízjárásával. Mivel ezek a mélyebbfckvósű vizek az öntözés szempontjából igen fontosak, különleges vizsgálatokat végeztek a vízhordórétegek fekvésének, vízbősógének, a belőlük fakadó vizek nyomásának és hőmérsékletének megállapítása céljából. A kutak igen kis része igazi ártézi kút, csak a történelmi Via Emilia mentén végighúzódó horpadásban vannak olyan kutak, amelyekben a víz 1-5—2-0 m-rel a térszín fölé emelkedik. Legtöbb mélyfúrásban a víz csak a legfelső vízhordóréteg talajvízszintjéig emelkedik. A víz hőmérséklete 10—19 fok közt váltakozik. vitéz Lapray Géza. W. N. White: Módszer a talaj vízkészlet becslésére a növények vízfelhasználása és a talaj párologtatása alapján. (A method of estimating ground-water supplies based on discharge by plants and evaporation from soil.) U. S. Geological Survey, Water-Supply Paper 659-A. Washington, 1932. 105 oldal, 29 ábra. Az utalii Escalante-völgy nagyjából párhuzamos hegyláncok közt fekszik, területe körülbelül 1000 négyzetmérföld. Termékeny részein főleg lucernát termelnek. A völgyben a talaj vízszín megfigyelésére 75 sekély próbakutat létesítettek s ezekben naponta rendszeresen mérték, helyenkint rajzolómércével jegyezték a talaj vízszínt. A megfigyelések szerint a talajvízszín szabályszerű napi ingadozást mutat. Rendesen 9 és 11 óra közt kezd lefelé süllyedni s délután 6—7 órára éri el a minimumát. Azután este 7—9 között emelkedni kezd és reggel 7—9 óra körül tetőzik. A legnagyobb észlelt napi talaj vízszíningadozás lucernánál 6-3 cm, sós füveknél 9'5 cm és mocsári növényzetnél 11-4 cm volt. Szántott földeken nem volt a napi mozgás észlelhető. A vízszín ingadozásának megfelelő vízmennyiség becslésére a próbakutak melletti talajból hengereket töltöttek meg ós megfigyelték, hogy adott vízmennyiségek hozzáadására milyen szint mutatkozik a hengerekben. A növények által naponta felszívott vízmennyiség a <jr = y(24 r - s) képlettel fejezhető ki, melyben q a talajvízszínnek a növények által okozott süllyedése, y a talajnak az előbb említett módon megállapított fajlagos vízelnyelőképessége, r az éjfél ós reggel 4 óra közti talaj vízszínsüllyedés egy órára eső része és s a 24 óra alatt észlelt nettó-esést jelzi hüvelykben mérve. Szabadföldi kísérleteknél r és s a rajzolómércék feljegyzései alapján meghatározhatók. A talaj párolgási veszteségét a szerző úgy igyekezett meghatározni, hogy nagy, hengeres edényekben növényeket helyezett el a természetben előforduló körülmények lehető pontos megközelítésével, a növényeknek leginkább megfelelő talajban s önműködő vízadagolókészülékkel öntözte őket t'igy, hogy a talajvíz szintje a kísérleti hengerben állandó maradjon. Az ezek mellett elhelyezett ugyanolyan méretű, ugyanolyan talajjal töltött, de növények nélküli edényekben ugyanolyan szinten tartotta a talajvizet, mint az előbbiekben. Az edények vízszükségletkülönbsége megadta a párolgási veszteségeket. Meghatározván továbbá, hogy a termelt szárazanyag egységnyi súlyára mennyi felszívott víz esik, a kísérleti terület össztermésének szárazanyagtartalma alapján számítható volt a felszívott összes vízmennyiség is. A kísérletek eredményei alapján a szerző tanácsokat ad, hogy az adott helyen milyen növényeknek van szükségük sok talaj vízre, milyenek veszik erősebben igénybe a rendelkezésre álló talajvizet és milyenek vegetálnak talajvíz nélkül is jól. A közölt térképeken feltünteti, hol lehet kutak révén még több talajvizet feltárni, anélkül, hogy a növényzet s a mezőgazdasági termelés annak kárát látná. A talaj víz viszonyok alapján ugyancsak térképeken jelzi, hol remélhető bizonyos növényeknek hasznos termelése. Az igen alapos dolgozat sok hasznos adatot és gyakorlati eljárást közöl a talajvíz mennyiségének eddig csak igen tág határok között mozgott becslése helyett pontosabb módszerekkel való meghatározására. Igen érdekes és gyakorlatilag fontos volna legalább néhány hasonló tájékoztató kísérlettel hazánkban is meggyőződni róla. nem lehet-e a talajvizet a mainál gazdaságosabban felhasználni s a termelendő növényfajtát a rendelkezésre álló talajvíz és csapadékmennyiség mértékéhez képest megválasztani. ifj. dr. Finály István.