Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

104 gáló fém bomlik, míg a kátédként szereplő védve van a bomlás ellen. A különböző fémekre egy „feszültségi sorozat" (Spannungsreihe) állapítható meg, amelyben a sorrendben hátrább álló fém, mint anód bomlik (korrodál), míg az előbbálló, mint katód működik, tehát a korrózió ellen védve van. Ez a sorrend : 1. higany, 2. réz, 3. ólom, 4. ón, 5. nikkel, 6. kobalt, 7. vas, 8. kadmium, 9. horgany, 10. alumínium. Elektrolitikus bomlás a fémben magában is felléphet. Ugyanis a fém felülete a legritkább esetben egyöntetű és ezért itt is keletkeznek helyi feszültségkülönbségek. A horganyzás éppen azáltal védi a vasat, hogy a horgany és a vas közötti feszültségkülönbség nagyobb, mint a vasdrótban fellépő helyi feszültségkülönbségek, a vas helyett tehát a horgany bomlik. Ez az elektrolitikus védőhatás akkor indul meg, mikor a vasdrótot bevonó horganyréteg már kopás révén megsérül és egyes helyeken maga a vas látszik ki. A katódikus védőhatást a laboratóriumban ferroxyl indikátorral ellenőrizték, melynek tulajdonsága, hogy a belemerített fémek az anód helyén kék, a katódén piros színeződést mutatnak. A horganyzás hibája, hogy készítésekor a vas és horgany közt egy FeZn

3 réteg keletkezik, mely katódként szerepel a vassal szemben. A horganyzás lesimításakor helyenként a horgany lejön és ottmarad a káros Fe Zn

3 réteg. Ebből a szempontból tehát a kétszeres horganyzás célszerű. Ez annál inkább előnyös, mert a dróttesteken fellépő húzások és az innen folyó megnyúlások következtében a kétszeres horganyréteg kevésbbé reped meg, mint az egyszeres réteg. (Az előbbi 5%, az utóbbi 3-75% megnyúlásnál. Célszerű ezért olyan dróthálókat használni, amelyekben a drót nincs sodorva vagy szögben hajlítva, mert a hajlítás helyén a horgany megsérül és a. korrózió megindul. Ajánlatos továbbá rövidebb dróthálós testekkel dolgozni, amelyekben a drót igénybevétele csekélyebb.) Megállapítható tehát, hogy a horganyzás véd ugyan, de csak hordalékmentes folyókban, ahol a horganyréteg nem kopik le teljesen. Ajánlatosabb volna egyszerűen rozsdaálló acéldrótot alkalmazni s lia ez túldrága (a Krupp-féle nem rozsdásodó 2 mm-es acéldrótháló ára 8 RM/m

2), még mindig jobb horganyzás helyett vastagabb vasdrótot alkalmazni. A dróthálós művek gazdaságosságát illetőleg azt lehet mondani, hogy ott érdemes ilyeneket építeni, ahol a szükséges kavicsanyag rendelkezésre áll. Egyébként kő-, beton- vagy rőzseművek olcsóbbak lehetnek. Eddigi tapasztalatok szerint a folyóméterenkinti építési költségek (háló + megtöltés + beépítés + szerszámkopás -f- szociális terhek) a következők : 1. 0-40 m átmérőjű dróthálós kavicshenger 3-20 RM, 0-70 m-es 7 RM/fm, 2. 0-60 m átmérőjű zsák 4-70 RM/fm, 3. 0-30 m vastag pokróc 6-70 RM/m

2, 4. 1-25x 1-25 m-es kavicsszekrény 50 Schilling/fm. A testek legcélszerűbb hossza 3—7 m. A dróthálós testek jövője attól függ, hogy tudnak-e majd előállítani olyan olcsó dróthálóanyagot, amely a hordalék koptatásának és a rozsdásodásnak az eddigieknél jobban ellenáll. Mivel a dróthálós kavicstestekre vonatkozó tanulmányokat a Forschungs-Institut für Wasserbau und Wasserkraft (München 8, Langestrasse 6.) folytatni szándékozik, szerző felkéri azokat a hivatalokat, ahol ilyen műveket építettek vagy építenek, hogy idevágó tapasztalataikat az intézettel közölni szíveskedjenek. Dr. Viczián Imre. Rai Bahadur Khosla: A vízáteresztő talajra alapozott művek alatti nyomásviszonyok vizsgálata. (Observation and record of pressures below ivorks on permeable foundations.) Central Board of Irrigation, Publication № 8. Simla, 1934. 19 oldal, 6 ábra, 6 melléklet. A vízáteresztő talajokra épült művek alatt szivárgó víz nyomási viszonyainak kérdése Indiában nagyfontosságú, mert duzzasztó- és egyéb szabályozó műveiket többnyire homokra kell építeniök. Vízzáró rétegek ugyanis csak igen mélyen találhatók. Bár a víz átszivárgását szádfalak és őrfalak beépítésével igyekeznek megakadályozni, azt teljesen elkerülni mégsem lehet. A szivárgó víz felhajtóereje és az általa okozott kimosások miatt pedig különös gonddal kell ügyelni a gátak és egyéb művek állékonyságára. Az indiai öntözési központ az 1933-ban tartott negyedik közgyűlésén úgy határozott, hogy a gátak alatti nyomásviszonyokat minél szélesebb körben részletes vizsgálat tárgyává kell tenni.