Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VIII. Csák Zoltán: A Kvassay-zsilip környékén elsüllyedt úszó műtárgyak kiemelése

95 A kiemelést a dereglyét átvevő cég : Horti Elemér hajózási vállalkozó végezte. A szükséges felszerelést a Kormánybiztosság bocsájtotta a vállalkozó rendelkezésére. A kiemelés 1932 február 10-e körül kezdődött igen alacsony vízállásnál, úgyhogy a dereglye kiemelése tulajdonképen vízszintesbe való billentéséből állt volna. Ez a körülmény adta a kiemelés érdekességét és kockázatos voltát. Szerencsére, az akkori vízállás az erős jégzajlás ellenére is olyan nyugodt volt, hogy a körülbelül 10 napot igénybevevő kiemelési munkálat közben 5 cm-nél nagyobb vízszínváltozás nem volt, pedig egy esetleges jégnyomás vagy nagyobb vízjáték a kiemeléshez összeállított egész állványzatot könnyen felboríthatta volna. Mivel a dereglye a part oldalában feküdt, a víz felőli oldala mellé egy fauszályt állítottak, a másik oldalához, a két méter magas kőhányás padkájára pedig három, körülbelül 1-5 m magas máglyát építettek. Ezekre és az uszály fenekére szerelt állványokra 13 m hosszú, 25-ös I-tartókból és 18 m hosszú 35-ös I-tartókból összeállított gerendapárokat helyeztek. Ezeket a gerendapárokat a kihajlás és elcsavarodás ellen csavarokkal és közbeiktatott fadarabokkal kapcsolták össze. Az emelés csak az egyik oldalon történt, mert a hajót csak vízszintes helyzetbe kellett billenteni, a csaknem vízszintben lévő lyukakat eltömni és azután a vizet kiszivattyúzni. Azonban a körülbelül 160 tonna befogadóképességű dereglye a víz alatt töltött hosszú idő folyamán csaknem teljesen megtelt iszappal, úgyhogy az emelőszerkezet alaposan igénybe volt véve. A hajó peremének vízszín fölé emelése után megkezdődhetett a víz kiszivattyúzása és a hajó hombárjában levő iszaptömeg eltávolítása. Ekkor újabb nehézség lépett föl. A felfüggesztéseitől megszabadított és már mozgó hajó ugyanis újból süllyedni kezdett. Ennek az volt az oka, hogy a víz színében levő három lék közül csak az egyiket tudták eltömni, a másik két léket a hajó belsejében levő, csontkeménnyé fagyott iszap mindaddig tökéletesen eltömítette, amíg a lék a víz fölött, vagy csak kevéssel az alatt volt. Amint azonban a dereglye rendes állásába billent és a lékek körülbelül 80 cm-re a víz alá kerültek, a jég a lyukakból kiolvadt. Szerencsére ekkorra az emelő-uszály vashombárja iszap- és vízmentes volt, úgyhogy ha nem is valami nagy biztonsággal, de még éppen fent tudta tartani a dereglyét. A kiemelés ezzel véget is ért. A kiemelés és javítási munkálatok mintegy 5000 pengőbe kerültek. Érdekes és könnyen veszélyessé válható baleset történt a kincstár tulajdonában lévő úszó markolódaruval. 1930 december 12-én a daru meglehetősen üres szénkamrákkal a Gubacsi-híd lábánál állt és kaviccsal kevert kőtörmeléket szedett. Amint a daru megrakott kosarát átfordította a megrakásra váró dereglye felé, körülbelül 40°-os elfordulásnál, a királycsap, amely helytelenül öntöttvasból készült, lövésszerű csattanással darabokra tört. A daru forgórésze (a gépház a kazánnal és a gém) rázuhant a rakodásra váró fadereglyére, azt derékban kettétörte és vele együtt azonnal elmerült. A kiemelés nehezebb része inkább az előmunkálatokból állott. A fadereglyén fekvő, kétméteres vízben lévő darutestet ugyanis a szokásos láncriszálással nem lehetett aláfogni, mert részben a kettétört uszály gerendaszilánkjai miatt a láncok nem csúszhattak a kívánt helyekre, részben pedig az emelésnél ilyen módon esetleg nemcsak a darut, hanem a kiemeléshez igénybevett két dereglye alatt keresztbenfekvő eltört dereglyét is emelték volna.