Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

83 nyai torony zónájából drágább önköltséggel szállítottuk ide, ma az egész mennyiség az alacsony zónarendszerből jut e szakaszra. 4. Gócpontok rendezése. A csőhálózat folytonos fejlődése, újabb főnyomócső vek és elosztóvezetékek létesítése folytán — főleg tereken — sok vezeték fut össze. Az újabb csöveket az elosztó- vagy főnyomóvezetékekkel rendesen a legrövidebb úton kötik össze. Ilyen módon a hálózat annyira összebonyolulhat, hogy a kezelőszemélyzet alig ismeri ki magát és csőtörések esetén gyorsan szükségessé váló lezárásoknál hiányosan, tévesen zárja le a tolózárakat, miáltal a vízellátásban fölösleges zavarokat okozhatnak. A forgalom szabályozása céljából e tereket ma már többnyire rendezik. Lehetőleg ilyen alkalmat kell felhasználni a hálózati gócpontok rendezésére is. Ha azonban ilyen alkalom nem kínálkozik, függetlenül kell gondoskodnunk a hálózat biztossága érdekében megfelelő átalakításokról. A tereken a ma alkalmazott „round about" elv alapján a forgalmat körbe terelik és az útpályákat eszerint építik ki, célszerű ilyenkor az úttest nyomvonalát követve a legnagyobb átmérőjű csővel körvezeték létesítése. A térre betorkoló utcák vezetékeit e nagy körből sugárirányban ágaztatjuk el. Ilyen módon a tolózárak fekvése könnyen megjegyezhető, a tolózárakat kezelő személyzet jól kiismerheti magát és sok zavar megelőzhető. Budapesten a Baross-tér volt a legbonyolultabb hálózati gócpontok egyike. Néhány évvel ezelőtt a tér rendezése alkalmával, ha a körvezetéket nem is építettük ki teljesen, mégis nagyon leegyszerűsítettük a hálózatot. (2. és 3. ábra.) A Boráros-tér rendezése alkalmával — mit a Horthy Miklós-híd építése tesz szükségessé — teljes körvezeték alakban fogjuk a főnyomóvezetéket kiépíteni. 5. Vezetékek süllyesztése é-s emelése. A városrendezésekkel kapcsolatban az utak vonalozására és építésére nagy gondot fordítanak. Rendezetlen területeken új utakat építenek. A meglévőket újból vonalozzák, szabályozzák ; az utak szintjét változtatják. E munkák következtében a meglévő vízvezetéki csöveknek az úttengelyhez való viszonya, továbbá a takarása is megváltozik. Legtöbb városban ugyanis a vízvezetéki csövek fektetése még akkor történik, amikor a várost nem szabályozták véglegesen és az utakat sem építették ki. De sok esetben az élet követelményei (nagy forgalom stb.) tesznek szükségessé útszélesítéseket, újabb szabályozásokat. Ha idején gondoskodunk arról, hogy a közművek létesítése mindjárt ezek végleges helyükön történjék, akkor nemcsak az átalakításokkal járó üzemzavarok előzhetők meg, hanem az átalakítások költségei is megtakaríthatók. A csőhálózat, de az utak fenntartása szempontjából is rendkívüli fontosságú, hogy a vezetékek vonala az úttengelyhez viszonyítva rögzített helyen fusson, így a vezetékek mindenkor könnyen megtalálhatók. Budapesten a vízvezetéki csövek helye az utcák fekvése szerint azok északi és keleti oldalára esik. A munkák megkönnyítésére az érdekelt közművekkel létrejött megállapodás alapján összeállított táblázat mutatja a vezetékek irány vezetését. A csöveket a járdaszegélytől 1 méterre fektetjük az úttesten. Sokkal nagyobb fontossága van azonban a vezetékek fölött lévő takarás magasságának. A takarás vízvezetéki csöveknél általában Г50—1"80 m legyen. Szükség van erre elsősorban a fagymentesség szempontjából, de a forgalom okozta rázkódások is lényegesen csökkennek már e mélységben. A többi közművek szempontjából is fontos, hogy a vízvezetéki csöveket lehetőleg állandóan egyforma