Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - VI. dr. Lászlóffy Woldemár: Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel

701A Bernoulli-tétel értelmében , V , V2 Hasonlítósíknak magát a fenékvonalat vehetjük, mert a fenék a mérésnél tekintetbejövő szakaszon vízszintesnek tekinthető. A fenti kifejezésből •> 9. v

9" — vs m, — m

2 = 2g A középsebességeket a vízmennyiség és az átfolyási szelvény hányadosával helyettesítve _ Q Q Q Q ti — F

1 U m

1 F2 1-2 m

2 és ezeket az értékeket 2.-be véve : 2 — h

2 m»

2 1 2g \l

2

2 m

2

2 h

2 m

2) 2g \ l

2 l

2 m 2 m

2

á Ebből a kifejezésből megfelelő rendezés után а к tényező bevezetésével Cl I ^ ! ^ - 1 r V2g(

m

i— m,) ь-ítm ahol к egy tapasztalati tényező, l

1 és l

2 adott szélességi méretek, az ismeretlen m

x és m

2 mélységek pedig közvetlen méréssel — vízmérceleolvasással — határozhatók meg. A gyakorlatban a vízszín kialakulása természetesen nemcsak a mérőberendezés alakjától, hanem a szűkítést megelőző és követő csatornaszakaszok lefolyási viszonyaitól is függ (kontrakció, duzzasztás, leszívás). Ezért még a 2. ábra szerint kialakított mérőberendezésnél is számolnunk kell azzal, hogy áramló vízmozgás esetén a vízszínsüllyedés nem a legszűkebb szelvényben éri el maximumát, hanem valamivel az alatt, ha pedig a víz mozgásállapotváltozással halad keresztül a szűkítésen, a határmélység nem a szűkítésben jelentkezik. Az m

2 mélység mérése még nehezebb abban a gyakorlati esetben, lia a mederszűkítés nem egyetlen elméleti szelvénysíkra, hanem véges hosszúságú szakaszra terjed, mert ez esetben nyilván tetszésünktől függ, melyik pontot tekintjük m

2 mérésére irányadónak. Az m

1 mélység mérési helye sem egyértelműen meghatározott, mert itt tekintetbe kell vennünk a leszívást. A kontrakció, valamint a felső és alsó vízszín befolyása miatt az elméleti úton levezetett képlet által szolgáltatott eredményeket mindig meg kell javítanunk egy gyakorlati együtthatóval. Annak eldöntésére, hogy hol legcélszerűbb az m

l és m

2 mélységek mérése, valamint hogyan változik a lefolyási tényező, a toulousei Institut Electrotechnique laboratóriumában számos kísérletet végeztem. Ezen kísérletek során elsősorban a vízfelület jellegzetes formáit figyeltem meg, majd részletes hossz-szelvényt vettem fel a vízszínről és közben egy mérőbukó segítségével a vízszállítást állandóan mértem. Ez adatok birtokában a szűkített szelvénynek akár minden pontjára számítható a lefolyási tényező és megállapítható változásainak törvényszerűsége.