Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

692dik. Ezért hóklímánk egyik legjellemzőbb vonása a hóréteg állandó bizonytalansága. Az olvadás veszélye legtöbb esztendőben nemcsak tavasz felé fenyegeti a havat, hanem télen is úgyszólván szünet nélkül. Ez a megállapítás nemcsak az alacsonyabb fekvésű vidékekre, hanem még a csonka ország legmagasabb pontjaira is egyaránt érvényes. A hóréteg pusztulásában a napfénynek aránylag szerény rész jut. Kivált a téli hópusztulás legtöbbször napsütésnélküli időjárásban, sőt igen gyakran az éjszaka folyamán következik be. A tavaszi olvadásban a napsugaraknak előkelőbb részük van, de még itt is túlnyomó szerep vár a többi meteorológiai tényezőre. A friss hóban a napsütés meglehetősen sok kárt tehet, de a rövid koratavaszi napfény után rendszerint fagyos éjszaka következik és ekkor a friss olvadékvíz ráfagy a hóréteg felületére. A keletkező jégbevonat már sokkal ellenállóbb a napsugárzással szemben, úgyhogy a másnapi napfény számára igen megnehezül az olvasztómunka folytatása.

1 Tapasztalás szerint legerősebb hópusztító hatása van az élénk szélnek és esőnek. Az enyhe szél hatása háromféle. Egyrészt leválasztja a hóról a hozzátapadó, 0 fok körüli légréteget és helyébe melegebb, olvasztóképes levegőt szállít. Másrészt az olvadás közben lehűlő levegőt is továbbviszi és annak helyébe szintén enyhe légadagokat juttat. Harmadszor pedig nemcsak olvasztja a havat, hanem közvetlen szublimálás útján is pusztítja azt. A szublimáló hatás szempontjából rendkívül fontos, hogy a szél páratartalma csekély, telítési hiánya jelentékeny legyen. Az ilyen szél páraszomjas és igen gyorsan végezhet nagy hőmennyiségekkel is. A hópusztító légáramlás ideális alakja a magashegységek főnje, mert meleg és nagyon száraz. Egy erős főnnap súlyosabb pusztítást visz véghez az Alpok hótömegeiben, mint a hetekig tartó csendes napsütés. A hóréteg szublimáció útján való pusztulása igen megszívlelendő jelenség hidrológiai tekintetben is, mert az elpárolgott hócsapadék már nem kerül bele a vízlevezető hálózatba és többé nem szerepel tehertételként az árvízveszedelem mérlegében.

2 Az eső is többféle okból lehet gyors és erélyes elpusztítója a hónak. Először is az enyhe esővíz nagy hőkapacitása miatt hatalmas melegszállító tényező. Másodszor olyan oldalról tudja megtámadni a havat, ahonnan más meteorológiai tényezők nem férhetnek hozzá. Ugyanis az esővíz beomlik a hó hézagaiba, annak egész tömegét melegíteni és olvasztani kezdi. A hóréteg belsejében lévő hatalmas légüröket kitölti és olvasztgatása útján azokat egyre tovább nagyítja. A vízzel kitöltött hó megszűnik hőszigetelő lenni és különben is egész tömegében melegítő hatásnak van most már alávetve. 1 A hótakaróban végbemenő sokféle fizikai változás közül ez alkalommal csak a tárgyam szempontjából legérdekesebbekre terjeszkedhetem ki. 2 Igen nagy jelentősége van még a hó szublimációjának a korszerű vegyi hadviselésben. Alig van ma már harcászati feladat, amelynél a terep mesterséges ködösítését ne használnák. E művelet azonban sokkal gyorsabb és teljesebb sikerrel kecsegtet, ha hótakaró felett végzik el. Ez éppen a hótakaróból szublimációs úton kiszabaduló páratömegeknek köszönhető, miáltal a hó a korszerű háborúban rendkívül fontos harcászati tényezővé lépett elő. Bizonyos szerepe már az eddigi hadviselésben is volt, amennyiben a közlekedést megnehezítette és a csapatok rejtőzését megakadályozta.