Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

685tében valóban meg fognak fagyni és a párakondenzáció túlnyomó része már a kész fagyott partikulumokon történhetik meg. A feltételezett alacsony hőmérséklet a mi éghajlatunk alatt mindig megvan azokban a felhőkben, amelyekből számbajöhető csapadék eshetik (Cumulonimbus. Altostratus, Nimbostratus), kivéve egyes nagyon meleg nyári helyzeteket, amikor megtörténhetik, hogy a csapadékképződés folyamatából a cseppecskék megfagyása egészen elmarad és így természetesen a csapadék már a felhő felső szakaszában is eső alakjában keletkezik. Ebben az esetben a talajt öntöző eső nem olvadt hóból származott, hanem kezdettől fogva mindig cseppfolyós halmazállapotban volt. Az esőkeletkezésnek ez a nálunk nagyon ritka alakja tropikus vidékeken valamivel gyakrabban fordul elő. Végeredményben tehát arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mi égaljunk alatt (ritka kivételes eseteket figyelmen kívül hagyva) az eső mindig szilárd csapadéknak az elolvadásából keletkezik. A szilárd csapadék minden olyan esetben esővé olvadva hull le, midőn esése közben eléggé meleg légrétegen kell keresztül esnie. Ezekután még egy fontos elvi kérdést kell tisztáznunk. A felhőben keletkezett hóból elolvadás útján lehet eső. Ámde lehetséges-e a fordított eset is, hogy az esőből hidegebb rétegeken való átesés közben hó keletkezzék? A légkörben tudvalevően igen gyakran találunk olyan hőmérsékletelosztást, midőn az alsó légrétegek jóval hidegebbek a felettük lévőknél. Ez az ú. n. hőmérsékleti inverzió télen jellemző jelensége a légkörnek, de nyáron, minden csendes derült éjszakán és a legtöbb időváltozás alkalmával is kifejlődik. Sűrűn előfordul tehát, hogy a felhő alsó részein áthulló, vagy a felhőből kihulló eső olyan alacsony rétegbe ér, amelynek hőmérséklete mélyen a fagypont alatt áll. Mi lesz ilyenkor a sorsa? Az esőcseppek sokkal nagyobbak, semhogy a túlhűlés jelensége oly könnyen kifejlődhessék rajtuk, mint a keletkezőfélben lévő felhők apró cseppecskéin. A hidegrétegben tehát okvetlenül meg kell fagyniok. De ez a megfagyás sohasem alakítja az esőt hóvá, hiszen leesőben lévő nagy cseppek hirtelen megfagyásából nem keletkezhetik finom kristályszerkezet. A megfagyó esőből tehát nem hó lesz, hanem a cseppekből durva jéggömbök keletkeznek, éspedig valamivel nagyobb méretűek, mint az esőcseppek voltak, mert a víznél a megfagyás sűrűségcsökkenéssel jár együtt. Az így keletkezett jéggömböcskéknek többféle sorsuk lehet. Ha a fagyos réteg alatt ismét melegebb réteg foglal helyet (nyári eset), akkor újból elolvadnak és a talajt esőcseppek alakjában érik el. Ha a fagyos légréteg a talajig terjed, akkor a jéggömbök hangos pattogással, mint jéggömbeső (ólmos eső) zuhannak a talajra. Gyakori eset, hogy a fagyos réteg vékonysága következtében az átesés folyamán nem az egész esőcsepp fagy meg, hanem csak jégkéreg keletkezik rajta, belseje pedig folyékony marad. Télen igen sokszor megtörténik, hogy a légkörben egymás felett több fagyos és fagymentes réteg foglal helyet. A felhőből kihulló hó tehát leesése közben elolvadhat, majd lejjebb jéggömbök keletkeznek az olvadékcseppekből, a jéggömbök ismét elolvadhatnak és ez a játék többször ismétlődhetik. Hegyi észlelőállomásaink jelentéseiből kitűnik, hogy 700—1000 m magasságban gyakran hull eső olyan időpontban, amikor a síkságok egyidejű megfigyelései szilárd halmazállapotú csapadékról, daráról vagy ólmos esőről számolnak be. Az aviatikusok is jól tudják, hogy amikor